Az első találkozón 26-25-re nyertek Nagy Lászlóék, így összesítésben hat góllal múlták felül Szerbiát. Ezzel a mérkőzéssel búcsúzott a szövetségi kapitányi poszttól Xavi Sabaté.
A szerbeknél négy alapjátékos, Momir Ilic (Veszprém), Marko Vujin (THW Kiel), Alem Toskic (Vardar Szkopje) és Ivan Nikcevic (Wisla Plock) nem szerepelt a visszavágón sem, ugyanakkor a magyaroknál mindenki egészséges volt.
A mérkőzés előtt adta át Kamuti Jenő, a Magyar Olimpiai Bizottság fair play bizottságának elnöke Nagy Lászlónak a fair play-díjat, amit azzal érdemelt ki, hogy a Pick Szeged elleni tavalyi bajnoki döntőn az utolsó veszprémi támadás helyett "becseréltette" korábbi szegedi csapattársát, Vadkerti Attilát, majd a kezébe adta a labdát, a veszprémiek pedig nem védekeztek, hanem hagyták, hogy a búcsúmérkőzésén szereplő játékos dobjon egy gólt.
Kimaradt helyzetekkel indult a meccs, az első hazai találatra három percet kellett várni. Mikler Roland védései tartást adtak a csapatnak, majd gyorsan 3-1 lett az állás. Harsányi Gergely a jobb szélen remekül élt a lehetőségekkel, 6-3-ig ő lőtte a magyar gólok felét.
A kemény, sok kakaskodást hozó mérkőzésen a 14. percben, 9-5-nél időt kért a vendégek szövetségi kapitánya, Dejan Peric, aki még kapusként sokáig a Veszprém alapembere volt. Valamelyest feljavult a szerbek játéka, majd Ancsin Gábor négy és fél perces hazai gólcsendet tört meg. Ahogy kicsit leült a támadójáték, Sabaté idő kért, és több poszton cserélt. Lékai Máté bravúrgóljaival 14-7-re megugrottak a magyarok, a szünet előtti hajrában azonban Zubai Szabolcsot kiállították, így faragni tudott hátrányából az ellenfél.
A második félidőt három szerb találat vezette be, ezt látva Sabaté megint időt kért. A vendégek kivédekeztek egy emberhátrányt, Iváncsik Tamás büntetőt rontott, így a 40. percben 18-17-re módosult az állás. Újabb emberelőnyben 20-17-re lépett el a magyar válogatott, elsősorban Lékai remek játékának köszönhetően, sőt, a különbség nagyobb is lehetett volna, ám ziccerek maradtak ki. A 48. percben, 24-19-nél a vendégek rendezni próbálták soraikat a hajrára, ám Mikler védéseivel minden felzárkózási kísérletet hárított, így megnyugtató előnnyel fordult a végjátékra a magyar csapat, nem forgott veszélyben a továbbjutás.
