Politikailag megboldogult Torgyán József használta a kifejezést: üzenetrögzítős párt. A kisgazdák egykori elnöke a Fideszt minősítette ezekkel a szavakkal, és nem is tudta, hogy milyen bölcs, mennyire találó az általa kreált frazeológia. Mondhatnám: viszonylag hamar megtanulta, mint ahogy ma már talán azt is tudja, hogy súlyos hiba volt becsmérelni, lenézni a Fideszt - mondata igazában ezt a célt szolgálta -, mert valóban egy üzenetrögzítős párt. De, ismétlem, másként, mint ahogy azt Torgyán gondolta. (Torgyán a fölényeskedő stílust később átváltotta baráti ölelésre, hogy aztán megtapasztalja, mit is jelent az Orbán-féle párt barátsága. Halálos ölelést. És azért halálos ölelést, mert Torgyán sosem értette meg az üzeneteket. Úgy is fogalmazhatnék: nem rögzítette azokat…)
Polyák Gábor médiajogász, a Klubrádiónak nyilatkozva azt mondta: ilyen brutális médiatámadást, mint amilyet Spéder Zoltánnal szemben elkövetett a jobboldali média, még senkinek nem kellett elszenvednie. A szakértő azt is hangsúlyozta, professzionális módon szervezték meg a leszámolást, pontosan úgy ahogy ezt Vásárhelyi Mária elemzésében leírta: a politikai motívumokat a bulvárelemekkel vegyítve, hogy a végén eljusson az ügy az erőszakszervezetek hatásköréig. Spéder minden volt az elmúlt napokban; megcsalt férj, rejtőzködő milliárdos, egyszerű tolvaj, de ugyanakkor kormányzati szereplő jó barátja is. A szemünk előtt zajlott a folyamat, s bár mi lennénk az utolsók, akik Spéder Zoltán védelmére kelnénk - nem azért mert ellenség, hanem mert még azt sem tudjuk megítélni, hogy ellensége-e -, de azért az ember önkéntelenül is behúzza a nyakát, amikor azt látja, miként vernek szét valakit, aki Orbán, vagy ki tudja, kinek az útját keresztezte. A leszámolás, mondja a médiajogász, még zajosabban, még összehangoltabban zajlott - zajlik -, mint Simicska Lajos esetében. (Könnyen lehet, hogy Simicska azért ennél fajsúlyosabb ellenfél, meg nála esetleg fordítva működött a dolog; Orbán profitált Simicska üzleti lépéseiből, jogi megoldásaiból, míg esetleg Spéder orbáni engedéllyel üzletelt, vagy lépett túl a számára kijelölt határokon…) A Népszava egyébként több írásban is jelezte, észleli a jelenséget, Simon Zoltán kollégám például a következőket írta a június 9-i lapszámban: „A kommentelők már azt találgatják, hogy egy rendőrautó hátsó ülésén éri szívroham - tudniillik Spédert -, vagy egy osztrák nyugdíjas üti el véletlenül.”
Írásunkra felfigyelt a jobboldali média egyik frissen épített csathajója, a 888.hu, s bár kommentár nélküli, újnak jelzett rovatában idézi cikkünket, azért hozzáfűzi: rettegőkből sosem elég és az idézetnek azt a címet adja: A Népszava már látja a fekete autót… És mit tesz Isten, szerda este valóban megjelent a fekete autó - ezt már a 888.hu nem tartotta fontosnak jelezni -, Spéder érdekeltségeinél házkutatásokat tartottak.
Vagyis: megérkezett az újabb üzenet. Mely üzenet már nem is annyira Lázár János barátjának szólt - Lázár jelentette ki, hogy Spéder továbbra is a barátja -, hanem mindenki másnak. Hiszen az eddig kedvelt és favorizált vállalkozó már az elmúlt napok történéseiből megértette: az ő ideje lejárt, kegyvesztett lett, s ő feltehetően azt is tudja, hogy miért. Orbán tehát már átnéz Spéder fölött, horizontján megjelennek mindazok, akik esetleg megpróbálnak szembemenni vele, vagy esetleg túljárni az eszén, netán megrövidíteni őt. A miniszterelnök pontosan tudja: egy jól, határozottan, férfias izmossággal vezetett országban és pártban a legfontosabbak a pontos üzenetek. Azok az üzenetek, amelyeket illik megérteni és a jelek szerint a többség meg is érti. Ezek az üzenetek éppúgy szólnak a saját pártcsaládhoz tartozóknak, mint a családon kívülieknek. A Keresztapa sosem beszél a levegőbe, ha mondani akar valamit, abból másoknak is okulniuk kell. Ha tehát Orbán, a felcsúti kisvasutat támadóknak azt üzeni: amennyiben újabb bírálat éri az beruházást, meghosszabbítja annak pályáját, akkor nem pusztán arról beszél, hogy ténylegesen nagyobb távon fogja futtatni a vonatot, hanem azt is egyértelművé teszi, akaratát senki nem kérdőjelezheti meg. Sem ezt, sem mást. Ha ő úgy dönt, hogy államosítani akarja az iskolákat, akkor nincs az a tüntetés, nincs az az egyeztetés, amely ebben őt meggátolhatja. Lófejek vannak, s ha nem vigyázunk, egy szép napon arra ébredünk, hogy mellettünk az ágyban a levágott lófej.
Mi, akik folyamatosan értelmezzük ezeket az üzeneteket, egyfolytában azon tűnődünk: meddig működhet így egy ország? Meddig tarthatja fenn magát egy üzenetrögzítős miniszterelnök? (Aki most ugye már direktben "üzen" Brüsszelnek is…) És e kérdést vizsgálva mindig arra jutunk, hogy persze-persze egyszer csak vége lesz ennek a maffiavilágnak, de mindaddig, amíg nincs értelmes alternatíva, szerethető, de legalább kormányzóképesnek hitt ellenzék, addig az erő fog dominálni, a megfélemlítés, a levágott lófej. Addig következmények nélkül lehet kopasz kigyúrt emberekkel meggyalázni a demokráciát, az elvárásoknak megfelelően működtetni az ügyészséget, rárontani a humanitárius célokért küzdő, vagy szimplán tudományos munkát végző civil szervezetekre, maga alá gyűrni a média több mint kilencven százalékát. De még lopni, pénzt elemelni, kiskirálykodni is lehet. Egyet nem lehet: a vezért megkárosítani. Ez az orbáni világ legfőbb üzenete. Nem árt rögzítenünk.
