A portál pár hete is írt olyan esetekről, amikor szexuálisan bántalmazott gyerekeket 9-10 alkalommal is megpróbált kihallgatni a nyomozó hatóság, a Helsinki Bizottság pedig egy olyan kislány ügyét tette közzé, aki azok után, hogy már három különböző hatóság előtt, részletesen elmesélte a megerőszakolása történetét, és egyértelmű választ adott a feltett kérdésekre, tavasszal újabb idézést kapott. Pedig vallomásait jegyzőkönyvezték, hangfelvételt is készítettek róluk.
„Az áldozatok védelme nagyon jó irány, csak az a kérdés, hogy felkészült-e erre a magyar igazságszolgáltatás” – értékelt a hvg.hu-nak Gyurkó. Hozzátette, Európa jelentős részén már évtizedes gyakorlat az egyszeri kihallgatás, s már az is kiderült, hogy ott nem működik, ahol a hatóságok között nincs kommunikáció és kölcsönös bizalom. Márpedig ez nem éppen a magyar rendőrség, ügyészség és bíróságok sajátja – erre utalnak legalábbis azok a csörték, amelyek például a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügyben készült vádirat kapcsán alakultak ki.
Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza az ATV Esti Start című műsorában elmondta: az egyszeri kihallgatás egy jó irány lehet, de fel készíteni az igazságszolgáltatás szereplőit arra, ha ezt alkalmazzák, akkor ne történhessen meg, hogy emiatt szabad lábon marad gyanúsított. Fennáll ugyanis annak a kockázata, hogy - ha adott esetben nem lehet még egyszer meghallgatni a sértettet - bizonyíték hiányában fel kell menteni a vádlottat.
Újabb uszodai erőszakra derült fény
Kilencéves korában molesztálta, később megerőszakolta tanítványát egy úszóedző - erről egy ma már harmincas éveiben járó nő beszélt az Átlátszónak. Rendőrségi feljelentés nem történt, így bírósági eljárás sem indulhatott az eset után.
- Megerőszakolt. Ami akkor történt, már nem egy előre kigondolt, rutinosnak tűnő cselekedet volt, hanem őrületnek tűnt. Vannak a szigeten azok a nagy, szétterülő bokrok, amikor elszaladt, ott hagyott az egyik alatt félholtan - mondja el Judit (.....) történetét, annak is a drámai végkifejletét, aki gyerekként, 9 évesen szenvedte el az erőszakot. Elmondja, hogy milyen alattomos módon épülnek fel ez efféle zaklató "kapcsolatok", hogy a felnőtt miként tud oly mértékben manipulálni egy gyereket, hogy az hosszú ideig nem beszél senkinek az erőszakról.
- Úgy éreztem, hogy kiválasztott az elején, külön figyelt rám. Akkor nyilván nem gondolhattam, de utólag visszagondolva nagyon rutinosan csinált mindent: röviddel azután, hogy elkezdtem nála úszni, elkezdett fogdosni. Molesztált.
- Azt mondta, hogy ha elmesélném a szüleimnek, ami történt, akkor a szüleim megutálnának. Megutálnának, és ezért elveszíteném őket, állami gondozásba kerülnék. - Nem fogtam fel, hogy valójában mi történik velem. Nem jutott eszembe abbahagyni az úszást, mert a szüleimen azt láttam, örülnek, elégedettek, hogy ezt csinálom. Mindig is szófogadó gyerek voltam – meg akartam felelni nekik.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen.
- Azt hiszem, hogy nagyon fiatalon történt velem ez az eset. Ha tizenkét-tizenhárom évesen élem át mindezt, akkor nem lesz belőlem egészséges felnőtt.
