A blog drámai és kétségbeejtő képet fest a hajdan a családok által is igen kedvelt területről.
A könyvfesztiválon jártam a Millenárison a múlt héten, és a szavam is elakadt attól a pusztulattól, amit láttam. Fű már csak mutatóban van, száll a szemét a szélben, a deszkák és padok rohadnak, a halak meg fuldokolnak a koszos vízben. A szőlőtőkék helyett már csak szétrohadt karók meredeznek a földből, egy koszos, mocskos sártenger az egész. A tóban néha van víz, néha nincs, az óriási halak meg alig férnek el – nem tudom, enni adnak-e nekik, de nehezen hiszem - írja Kalas Györgyi a blogban.
És akkor a bevezetőben említett "horror": a madarak úgy teleszarták a fedett színpad ülőhelyeit – takarítani meg ugye ki akar –, hogy egy nagy dróthálót feszítettek ki az ülőtér fölé. Ebbe azonban sokszor beleakadnak a galambok, És teljesen szokványos látvány, hogy három-négy véres galambtetem lifeg a levegőben.
A Millenáris már régen elvesztette közpark jellegét, és csak arra jó, hogy jó sok pénzt le lehessen nyúlni a véreshurka- meg vattacukor-fesztiválokra - olvasható az egyik szomorú konklúzió a blogban, ha tovább akarja magát szomorítani, hogy mivé lett az egykori kedvenc közösségi tér, a fotókat itt megnézheti.
