Tényleg lövésünk sincs, mire képesek, ahogy a filmet ajánló szlogen mondja a Tiszta szívvel kerekesszékes hőseiről, akik egy kivételével valóban kerekesszékben élik az életüket. Valószínűleg a világ legelső kerekesszékes akcióvígjátékát találta ki és rendezte meg Till Attila Tiszta szívvel című második játékfilmjében, s bár világelsőnek lenni sem kutya, lényegesebb, hogy ez egy szerethető, jó film. Időnként tocsog a vér, van itt bérgyilkosság, pisztolypárbaj, akasztási kísérlet, vízbefullasztási szándék, de a film vonzereje, hogy mindez igaz, de mégis minden másként van, s folyik egy másik történet is a háttérben, ami ugyancsak a túlélésről szól, csak sokkal hétköznapibban. Trükkös, ravaszdi játék a film valósággal és a valóság égi másával, azaz a művészet egyfajta formájával. Ha a képregényt művészetnek vesszük. Márpedig miért ne vennénk annak?
Till Attila olyan ravasz történetet mesél három kerekesszékes barátságáról és a bérgyilkosságban tett kirándulásáról, amiből alig lehet valamit is elmondani, anélkül, hogy lényeges titkot lőnénk le. Annyi elárulható, hogy két, születésétől mozgássérült fiú, miközben rehabilitációra jár és küszködik fizikai fogyatéka legyőzésével, hozzáfog képregényt rajzolni. Egyikük, Zolika (Fenyvesi Zoltán) rajzol, másikuk, Barba Papa (Fekete Ádám) ötletezni segít. Ahogy rendre születnek a képek, belép történetükbe és az életükbe egy harmadik kerekesszékes. A már apányi Rupaszov (Thúróczy Szabolcs) tűzoltóként sérült meg, lett járásképtelen. Barátságot kötnek, s együtt hajtják végre a Rupaszov maffiakapcsolataiból adódó bérgyilkosságokat. Bármily mókás, kerekesszékesek irtják ki az egyik gengsztert a másik gengszter megrendelésére. Van ebben valami ellenállhatatlanul komikus a fekete fajtából.
Ez a gengsztervilág egyáltalán nem olyan, amilyenből több tucatot láttunk már a vásznon, vezetőjük egy nyalka szerb (dr. Vitanovics Dusán), aki úgy rosszfiú, hogy látni sem bírja a fegyvereket, semmi pénzért nem érne hozzá egyetlen újjal sem egy pisztolyhoz. Inkább a gyilkolásra képzett éjfekete Rottweilereivel intézteti el az ellenfeleit. Till Attila nagyon komolyan, de jó humorral teszi vászonra a maga gengsztervilágát, a vérbe nála irónia és szarkazmus keveredik. Gengszterei hullanak, mint a legyek, amikor Rupaszov és barátai színre lépnek. A film a maga módján bánik a kegyetlenséggel, s jellemző, amikor egy gengszter Rupaszov combjába vág egy kést, ő nyugodt közönnyel nézi az előserkedő vért. Megjegyezve, a lebénulása óta teljesen érzéketlen övön alul. A néző dönthet, nevessen, vagy ijedtében sírva fakadjon.
Ők hárman olyanok, hogy a legkeményebb szituációkban sem vesztik el a játszmákat. Kerekesszékéből lőni is nagyon tud Rupaszov, két segítőjével abszolút vesztes helyzetből is hollywoodi hősöket megszégyenítő ügyességgel vágják ki magukat szempillantás alatt. Ezekben a jelenetekben izgalom van, feszültség, a film elhiteti a legvadabb lövöldözést is, amibe a fiúk is belekeverednek, pisztollyal a kezükben. Van valami tündérmesebeli arcátlan tökély ezekben a véres csetepatékban, a kerkesszékes legyőzhetetlenségben, s ennek a titkát egyre kíváncsibban igyekszik megfejteni az akciókba belefeledkező néző. Till Attila olykor szinte a szánkba is rágja a rejtély magyarázatát, mégis titok marad. Az ostor a végén csattan, akkor már nyugodtan kilóghat a lóláb, ami a sejtelmes titkot illeti. Már fejest ugorva a színtiszta valóságba, kapkodós lesz a történet, humormentes a végkifejlet.
Remek a film zenéje (bravó, Kalotás Csaba) és nagyszerűek a párbeszédek. Elevenek, természetesek, szellemesek, gyakran csalnak elő hangos nevetést. Ügyes a trükkös mesevezetés. Egészen kivételes, amilyen teljesítményt a három kerekesszékes főszereplő önmagában fizikailag a kerekesszékekkel véghez visz. Nagyon értékelendő, hogy a film egyetlen pillanatra sem érzékenyedik el, mert hősei érzékeny, de kemény, vagány szereplők a kemény, vagány jelenetekben. Abban biztos vagyok, egészen más szemmel fogunk kereskesszékes társainkra nézni a Tiszta szívvel után.
Till Attila szerethető figurákat hoz össze remekül összehangolt színészi együttesben. Tudjuk, Thuróczy Szabolcs nagyszerű színész, itt – már bocsánat – született kerekesszékes. Kerekesszékkel akciózni mindhármuktól rendkívüli fizikai teherbírást és nagy játékintelligenciát követel a szerep, mindhárman kiválóan teljesítenek. Fenyvesi Zoltán civilben egyetemista, ez az első játékfilmje, s nem akrámilyen küzdőtípus: 2014-ben letekerte handbike-jával a New York maratont. A másik kerekesszékes főhős szerepében Fekete Ádám debütál filmesként, de végzett dramaturgként gyakorló színházi ember, ír is, nemrég Julius Caesart fordított a Vígnek. A szerb maffiózót vérbeli eleganciával alakító dr. Vitanovics Dusán civilben idegsebész az Amerikai úti klinikán. Hatásos egyéniség, korábban felfedezte őt Fliegauf Bence a Beszélő fejek és Dealer című filmjében, számára a „két operáció között leforgatott” Tiszta szívvel a nagy visszatérés a vászonra. Balsai Móni (Liza, a rókatündér) és Danish Lídia kis szerepben voltak nagyok. (Tiszta szívvel ****)
