Hetek óta cincálja a német sajtó, miért is invitálta otthonába a 86 éves Helmut Kohl volt kancellár Orbán Viktort, akit nem fogadnak ugyan legfelső fokon Németországban, de aki a maga módján tartja lisszaboni ígéretét, s a németeknél kezdte eladni Brüsszel ellen meghirdetett menekültválság-kezelő tíz pontját. Megjelent itt minden: a diszkrét budapesti ötletből Kohl "csinál politikát", mert menekült-ügyben nem ért egyet hajdani "politikai kislányával", Angela Merkellel. Durvábban: Kohlnál az egészsége miatt sem világos, ki ad neki tanácsot, de a találka inkább rontja, mintsem erősíti Európa díszpolgárának tekintélyét.
Aztán Orbán, a kerítésárus megtorpant. Kijött a volt kancellár oggersheimi otthonából és azt mondta a Bildnek: "erről a helyről is szeretném legjobb kívánságaimat küldeni a német kancellárnak. Magyarország és én, mint miniszterelnök kiállunk Berlin mellett és támogatjuk Merkelt az aktuális európai kihívások leküzdésében olyan további kezdeményezésekkel, mint az akciótervünk" - utalt arra a Schengen 2.0 tervre, amit három napja Brüsszelnek szegezett, de amellyel most csak "hozzá kíván járulni a menekültkérdés megoldásáról szóló vitához". Mert "nem az a kérdés, hogy segít-e Európa, hanem az, hogy milyen lehet a hatékony humanitárius segítség Európa részéről. A politikailag egyesült Európának pedig nincs alternatívája, ha tartósan meg akarjuk őrizni a békét és a szabadságot, és ha Európa felelősséget akar vállalni a világban".
Hosszan idéztük, magunk sem értjük, mi történt itt, mit mondhatott Kohl, de ilyen hátra arcot még a politika is ritkán él meg. Más kérdés, hogy meddig tart ki ez a pálfordulás, hogy megint nem azzal kell-e törődnünk, amit a kormányfő majd csinál, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, amit mondott.
Nem csak az elemzők tátották el tegnap a szájukat. Viszont, hogy eltáthatta szegény Rétvári Bence államtitkár, aki lemaradva a deutschlandi gyorsról végig hazudta a keddi Magyar Idők hasábjait: 200 milliárdba kerülne a migránsok betelepítése az első évben, az adófizetők pénzéből, ami a megélhetést, a szociális biztonságot, a magyarok munkahelyeit veszélyeztetné. Most aztán forgolódhat az ágyában szerencsétlen, igaz bennünket jobban izgat, miben forgolódik a kormányfő.
