A TASZSZ orosz távirati iroda az utóbbi időben több olyan véleménynek is hangot adott, amely szerint az Egyesült Államok a médiaháborút a szeptemberre előrehozott orosz parlamenti választásokhoz időzíti. Ezzel nemcsak a Kremlt hozhatják kellemetlen helyzetbe, de az ellenzék esélyeit is növelhetik.
„Putyin démonizálása az utóbbi időben a Nyugat ellenünk folytatott információs háborújának a fontos jellemzőjévé vált” – nyilatkozta a TASZSZ-nak Alekszej Puskov, az Állami Duma nemzetközi kérdésekkel foglalkozó bizottságának kormánypárti elnöke. Azt fejtegette, hogy Putyin Oroszország szimbólumává vált, erre a szimbólumra igyekeznek csapást mérni, s ezzel együtt a hatalom tekintélyét is aláásnák. Hasonló hangnemben fejtette ki álláspontját a hatalom pártja, az „Egységes Oroszország” egyik vezető beosztású politikusa, Olga Batalina is, aki szerint a nagy népszerűségnek örvendő Putyin az oroszok egységének megtestesítője, a stabilitás biztosítéka. Szerinte az elnök elleni támadások azt a célt szolgálják, hogy olyan embereket segítsenek hatalmi pozíciókhoz, akiket Washingtonból irányítanak. Az „Egységes Oroszország” egy másik vezetője, Szergej Zseleznyak is a médiafronton készülő támadásokra figyelmeztetett.
Nem tudni, pontosan milyen értesülések birtokában vannak azok az orosz politikusok, akik szennyes és hazug vádaskodásokra készítik fel a közvéleményt. Putyin sajtófőnöke mindenesetre úgy nyilatkozott, hogy számos jelét tapasztalta a főnöke ellen készülő fellépésnek. Konkrétummal maguk az amerikaiak szolgálnak. Az amerikai szenátus elé olyan törvénytervezetet akar beterjeszteni Rob Portman republikánus és Chris Murphy demokrata szenátor, amelyik az Egyesült Államok és szövetségesei védelmében tartaná szükségesnek egy új stratégia kidolgozását. Ez elsősorban Oroszország és Kína dezinformációs propagandájának az ellensúlyozását szolgálná. Ennek a dezinformációnak számos megnyilvánulását lehetett tapasztalni az utóbbi időben az orosz sajtóban, a tévében, a rádióban. Megnőtt a tendenciózus cikkek és álhírek száma az interneten. Ennek egyik új területe a migrációs hullám, amelyet az orosz propaganda igyekszik felhasználni az Európai Unió tehetetlenségének a demonstrálására. Nem elégszenek meg a valós tényekkel, hamis hírek is napvilágot látnak. Murphy szerint Washington ma még túlságosan lassan reagál az információs kihívásokra. Az új stratégiát válasznak szánják minderre. A tervet a „Szabadság” és a „Szabad Európa” rádió korábbi vezetői is támogatják.
A javaslat feltételezi a különböző agytrösztökön és szervezeteken kívül a Pentagon és más biztonsági szervek aktív közreműködését is. Semmi kétség, a hangsúly az eddiginél keményebb hangvételű propagandára, a külföldi partnerek tájékoztatására helyeződne, de a hazai politika befolyásolása is cél az „Oroszország Ukrajnában és Szerbiában véghezvitt csendes gyarmatosításának” a megfékezésére.
Portman azt állítja, hogy Kína évente dollármilliárdokat fordít külpolitikai propagandájára, a Russia Today orosz állami televízió pedig 400 millió dollárt költ évente csak a washingtoni irodájának a működésére. Szerinte ehhez képest szerények az amerikai ráfordítások.
Az Ukrajna felett lelőtt maláj gép katasztrófája után az amerikai propaganda aktivitása már jelentősen megnőtt. Ekkor az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségét a külügyminisztérium 130 oroszul tudó tanácsadóval erősítette meg. Az együttes munka eredményeképpen sok propagandaanyag született. Kormányok és szervezetek együttes erőfeszítéseinek tudható be, hogy a propagandaháború újabb és újabb területekre terjedt ki. A dezinformálás mindkét oldal bevett fegyverévé vált. Úgy látszik, egyesek mindezt keveslik.
Az Állami Duma biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottságának az elnöke az amerikaiakat korholta, akik szerinte elvesztegették az időt, amikor össze kellett volna fogniuk Moszkvával a terrorizmussal szemben. A készülő támadásokkal az emiatt elégedetlenkedőket igyekeznek lefegyverezni. Nem tartja vadonatújnak a mostani magatartást, már 2010-2011-ben a Fehér Ház hivatalos dokumentumaiban megjelent a magas beosztású politikusok diszkreditálásának a szándéka.
A TASZSZ-nak nyilatkozva, egyik-másik politikus és politológus annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az amerikai vezetés ellensúlyozni igyekszik az orosz politika és személyesen Vlagyimir Putyin növekvő nemzetközi szerepét és tekintélyét, ami a szíriai eseményekből is következik.
Az orosz-ukrán kapcsolatok alakulása mindenkit meggyőzhet arról, milyen végletekhez vezethet, ha a propaganda veszi át az észszerűség helyét. A kijevi városi tanács elé olyan törvényjavaslat került, amely betiltaná az orosz nyelv használatát nyilvános helyeken, a közintézményekben, sőt még az üzletekben is. Egy olyan városban, ahol nagyjából a lakosság fele oroszul beszél, esetleg mindkét nyelvet használja, beleértve magukat a politikusokat is. Több száz orosz filmet és tévésorozatot már betiltottak, feketelistára kerültek neves orosz alkotók és színészek. A maguk részéről az oroszok is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezekre a lépésekre szélsőséges válaszokat adjanak. Ez az út nem járható, mint ahogy az az út sem, amelyre Oroszország és az Egyesült Államok rálépett az egymás közötti kapcsolataikban. A nemzetközi helyzet a két nagyhatalom összefogását igényli, Szíria csak az egyik térség, amely e nélkül sohasem kerül közelebb a békéhez. Szerencsére azért, ha gyéren is, de folydogálnak olyan információk is, amelyek arra vallanak, hogy a kulisszák mögött egyezkedik Moszkva és Washington. Jó lenne, ha ez a kulisszák előtt is megtörténne.
Moszkva Panamát is kimagyarázza
A Panama-akták legnagyobb neve kétségtelenül az orosz elnök, Vlagyimir Putyin, jóllehet konkrétan, személy szerint nem köthető hozzá. Érdekes azonban, bár merő véletlen is lehet, hogy az ügy kirobbanása előtt már Putyin szándékos és célzott lejáratásáról beszélt a Kreml-közeli orosz média és az elnökhöz hű politika.
A napokban kiszivárogtatott irathalmaz tényleg nem tartalmaz egyetlen olyan dokumentumot sem, amelyben konkrétan Putyin neve szerepelne. „Csupán” olyanokat, amelyek az elnökhöz közeli, akár nagyon közeli személyek és cégek offshore üzelmeire világít rá. Állítólag az is egyértelművé vált, hogy egész céghálózat alakult ki az elnök körül, amelyek pénzmosását, „adóoptimalizálását” a bankrendszer segítette.
Nem kis pénzeket mozgatott ez a szövevényes orosz cégbirodalom, sok esetben egyetlen tranzakcióval akár 200 millió dollárt is. És még az offshore amúgy is kétes szabályait sem tartották tiszteletben, az így megszerzett jövedelmet pedig a rezsim javára kamatoztatták, például stratégiai fontosságú gazdasági területeken és a médiában.
Putyin neve valóban nem bukkan fel, de azt nem lehet nem látni, hogy egyetlen olyan orosz szereplő „sincs a buliban”, aki az ellenzékhez lenne köthető, nekik nem adatott meg ez az „adóoptimalizálási” lehetőség. Az orosz elnök vélt vagy valós rejtett vagyona régóta téma a nemzetközi médiában is, sok-sok milliárdra becsülik, s a Panama botrány ezt a gyanút látszik igazolni, valamint az, hogy Oroszországban minden fölött Putyin uralkodik, még illegális üzelmek sem történhetnek jóváhagyása nélkül.
A Kreml a szokásos módon reagált a történtekre. „Félrevezető, információs támadást intéztek Putyin ellen”, „a közelgő választások előtt próbálják destabilizálni Oroszországot, mert a támadásokkal az orosz hadsereg szíriai sikereiről akarják elterelni a figyelmet”, ilyen és hasonló hivatalos orosz magyarázatok láttak napvilágot. A moszkvai politikai és médiaérvelés pedig arra épül, hogy Putyin neve nem szerepel az aktákban.
Az orosz emberek pedig rezignáltan legyintenek a közösségi médiában, hogy mindezt már rég tudják, a valós helyzet pedig még rosszabb annál, mint amit a botrány felszínre tudott hozni.