Jövök haza az orvostól, ahol fix időpontot kaptam. Jó másfél órát álldogáltam a fájós lábammal az ajtó előtt, ülőhely nem volt. A vizit talán 5 perces volt. Hazafelé eszembe jutott és bosszankodtam az unokám használhatatlan tankönyvei miatt. Spekulálok most is, hogyan fogom fizetni az esedékes kiadásokat, aztán a postaládában vár a színes-szagos, tíz oldalas reprezentatív kiadvány: "A magyar reformok működnek!". Hát igen, valóban működnek, ilyen még nem volt, ilyet még nem láttunk. Az iromány tele van csúsztatással, hazugsággal, elhallgatásokkal. Rögtön a fedőlap kinyitása után eszmefuttatás a személyi jövedelemadóról: "A legfelső adókulcs mértéke néhány európai uniós tagállamban", és láthatjuk az adatokat, örvendjünk: rettenetesen megvertük a szegény szerencsétlen Svédországot, Hollandiát, Ausztriát. Elképzelhetjük, hogyan irigykedhetnek ezekben az országokban a magyarok életszínvonalára, a szociális ellátásra. Mintha nem az lenne a normális, hogy a magas jövedelműek nagyobb részt vállalnak a közös kiadásokból. Aztán: csökken az áfa. Bizonyos feltételeknél és az új lakások esetén. Nem pedig azon szégyenkeznénk, hogy az áfát illetően a világranglista elején vagyunk ebben a "gazdag" országban. "...jól teljesít a gazdaság". Persze, mert itt vannak a multik az autóiparban. "Nőtt foglalkoztatok száma", igen, a közmunkásokkal és a külföldön dolgozó (és ott adózó) honfitársainkkal. A 2009-es szinthez képest "több mint felére csökkent az államháztartás hiánya." Mintha nem emlékeznénk: akkor válság volt, ami a világ legerősebb gazdasági hatalmait is odavágta. De hát miért is van minden évben hiány a NER hatéves gazdálkodása után? Aztán: "az államadósság is csökkent." Mintha a számok mást mutatnának. Jó volna látni a hitelesített adatokat. És: "Megvédjük az országot." Kitől? Attól a magyar lakosság egy ezrelékét sem kivevő (és az országukban dúló halál elől menekülő családoktól), akik bátorkodnának rajtunk keresztül áthaladni valamelyik gazdagabb nyugat-európai országba? Azoktól persze nem, akik euró-százezreket fizetnek a magyar letelepedésért és ki tudja, hogy az illetők ezt milyen célra használják és ki mindenki hízik ebből. És egyáltalán: hogyan bátorkodik az iromány kiadója eltitkolni a kilétét, noha nyilvánvalóan a kormány szekértolója ahol az összeállítás készült. Nem szégyenli, hogy a mi pénzünkből megjelentessen egy ilyen minősíthetetlen kiadványt? Igen, magyar az a mondás: az öndicséret büdös. De bizony szaga van az egész rendszernek!