Nagyszerű hírem van. Húsvétkor a Mészáros és Mészáros Kft. kalandparkot nyitott Alcsútdobozon. Hiánypótló létesítmény: hiába lesz a környéken kisvasút, halastó, repülőtér, ez mind csak félkarú óriás kalandpark nélkül. Van már hatalmas stadion, Makovecz stílusú fűtőházzal, Puskás Akadémia és Puskás Sport Hotel a Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány tulajdonában. Legalább itt legyen jól kistafírozva az utánpótlás-nevelés, ha már a magyarság utánpótlását okító iskolák folyton óbégatnak. Na, a Puskás Akadémiát nem is állta körül a kutya sem szerda reggel. Máshol is kár lázongania a tanároknak és szülőknek. Hiszen Bayer Zsolt világosan kijelölte számukra a követendő útirányt: „takarodjatok az anyátok keservébe! És álljatok addig élőláncot az iskolátók körül, ameddig kirügyezik a fületek.”
Aki jól viselkedik, annak persze nem kell várni fülein a rügyfakadásra, és édesanyját sem kell feltétlenül felkeresnie. Az Orbán-Mészáros birodalom virágzik és gyarapodik, Mészáros az egész országban terjeszkedik, de szülőföldjét sem felejti el. Már cégeié, családtagjaié a fél megye, ami rendjén is van. Fejér megye régen is fejedelmi székhely volt, szép hagyomány, hogy a fejedelem legszűkebb környezete birtokolja. Mészáros bérli azt a hatvanpusztai majorságot is, amit most a miniszterelnök lakhelyének gyanítanak. Hivatalosan ugyan Mészáros a munkagépeit tartja itt, és a kormányfő akkor sem minősül az ő munkaeszközének, ha kétségtelenül rengeteg hasznot hajt neki. De mivel a rossz szomszédság török átok (már megint a muszlimok!), emberünk a biztonság kedvéért a saját szomszédjává vásárolta magát: pár perces licit után 44 millióért az egyik cégéé lettek a majorság melletti földek is. A hírek szerint Orbán gyerekkori barátja, egy ügyvéd licitált a nevében. Az mindenesetre biztos, hogy az illetőnek befolyásos barátai lehetnek, hiszen a lapok szerint dúskál a pénzes állami megbízásokban, többek között 180 millióért a MÁV-nak nyújt jogi szolgáltatásokat, és igazgatósági tag a Nemzeti Bank elhíresült alapítványainak cégében. Amelyekbe úgy tömtek csillagászati összegeket, hogy – csiribú, csiribá, Csilicsala bácsi, hipp és hopp - a közpénzt magánpénzzé akarták varázsolni.
Ugyan sokan firtatják, vajon a majorságban, a kutyájával együtt lakik-e Orbán, megmondom őszintén, engem nem ez izgat. Egy miniszterelnöknek is joga van a magánélethez, felőlem ott lakik, ahol akar. Se Gyurcsánynál, se Orbánnál nem helyeseltem, ha családja otthonánál akartak tüntetni. Ami igazán fontos: beigazolódik-e Ferenczi Krisztina meggyőződése, hogy Mészáros - és mások - a miniszterelnök strómanjaként vásárolgatnak, és valójában az ő vagyonát gyarapítják? Egy elmés rádióhallgató szerint egy bizonyos „Stró Manfréd Kft.” szerzi meg sorra a mozdítható és nem mozdítható javak jó részét. Akkor pedig még az sem igaz, hogy valamilyen ideológiától vezérelve, mondjuk egy új, „nemzeti” tulajdonoskör kialakítása jegyében folyik a szabad rablás. Akkor emellett - vagy ehelyett - strómanokon, barátokon, családtagokon keresztül magánbirodalom építése folyik, persze a hűbéreseknek is juttatva szolgálataikért ezt-azt. Még a taktikai óvatosság is lefoszlott az egykor elhíresült mondatról: „Ne mi nyerjük a legtöbbet!” Most már köntörfalazás nélkül így hangzik: „Mi nyerjük a legtöbbet!” Ha igaz a stróman-elmélet, akkor még egyszerűbben: „Én nyerjem a legtöbbet!” Milyen könnyű ilyen helyzetben azt gondolni:„Megszolgáltam.”
Mészáros kalandparkja ehhez képest csak díszgomb a kabáton, toll a kalapon. De nagyon jellemző. Hiszen mára Kis Magyar Kalandparkká változott az egész ország. Alcsútdobozon a Puskás Akadémia csapata próbálta ki a csúszdát, kapitányostul, az országban egész társadalmi csoportok csúszkáltak lefelé, persze a „kapitányok”, a nagy rangú vezetők nem csúsztak velük. Alcsútdobozon négy, különböző nehézségű akadálypálya van. A Magyar Kalandparkban vannak, akiknek teljesíthetetlenül nehéz pálya jut, és vannak, akiknek könnyített. Lehet ügyeskedni, csúszni-mászni, kapaszkodni. Van, aki elvégezheti az iskolát, van, aki nem. Van, aki milliókat keres, van, aki többet dolgozik, mégis neki csak a minimálbér jut vagy az sem. Van, akinek egy nap alatt kiadják a papírt a népszavazási kezdeményezéséhez, van, akit két hétig váratnak, nehogy már elsőnek jusson célba az akadálypályán. Van, aki minden pénzes pályázatot megnyer, van, aki – ha kegyvesztett lett - többé egyet sem.
Felcsútra ömlik az EU-s pénz, a szomszéd faluba, Óbarokra viszont se nem csurran, se nem cseppen. A polgármester pontosan tudja: az a baj, hogy ő nem fideszes. Most inkább lemond, hogy faluja lekerülhessen a feketelistáról. Hiszen naponta látja: a szomszéd pályát akadálymentesítették, míg az övékén hiába kapaszkodnak. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – mondta a régi sláger. Kinek milyen pálya jut, kit melyikre irányítottak a mi nemzeti kalandparkunkban. Ami persze csak annyira vidám kalandpark, mint a Taigetosz.
Úgy látom, ugrálóvár még nincs a parkban. A miniszterelnök annak idején meg is mondta: „Nix ugribugri”. Még az kéne!
