- Kaptak hideget és meleget is a szakszervezetek, köztük a PSZ; rendhagyó megmozduláson vagyunk túl, a Tanítanék Mozgalom polgári engedetlenségre hívta az ország iskoláit. Öt nagy szakszervezeti konföderáció is támogatta a tanárokat, de tagjaikat nem buzdíthatták jogellenes munkabeszüntetésre. Voltak, akik szerint a szakszervezetek "beálltak" az akció mögé, de olyanok is, akik elégedetlenek voltak.
- Sok kritikát kapott a PSZ is ez ügyben, szemünkre vettették, hogy miért nem támogatjuk határozottabban, miért nem csatlakozunk a Tanítanék akciójához? A kérdést az előbb ön is megválaszolta: azért nem, mert egy szakszervezet egy civilszervezettel ellentétben nem mondhat, és nem tehet olyat, amivel jogszabályellenes magatartásra ösztönözné a kollégákat. Lehet, hogy ezt nem könnyű megérteni, kiváltképp, amikor ilyen nagyon nehéz és feszült a helyzet. Nem érti meg a közvélemény, hogy a szakszervezetek testületi döntések alapján működnek, a szakszervezeti vezetők ezeket a döntéseket hajtják végre. A civilszervezeteknek nincsenek ilyen megkötéseik, épp ezért sokkal dinamikusabbak, radikálisabbak. Őket semmiféle testületi döntés nem korlátozza. A Tanítanék Mozgalomnak van három képviselője, felruházva teljes, önálló döntési jogkörrel. Akik ehhez a mozgalomhoz csatlakoztak, abszolút bizalmat adtak nekik, elfogadták, hogy ez a három személy a felmerülő kérdésekben dönteni fog. Egy szakszervezet nem így működik.
- A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) mégis megpróbált valóban beállni a mozgalom mögé azzal, hogy folytatni kívánja tavaly félbemaradt sztrájkbizottsági tárgyalásait. Ha ez idejében sikerült volna, a sztrájktörvény lehetővé teszi, hogy amíg a tárgyalások zajlanak, egy alkalommal kétórás figyelmeztető sztrájkot tarthassanak. Ezzel az akció jogszerűvé válhatott volna. A PSZ is hónapok óta tárgyal a kormánnyal. Önök nem tudtak volna sztrájkot szervezni?
- Az nem megy olyan egyszerűen. A PSZ a Pedagógusok Sztrájkbizottsága tagjaként a sztrájkbizottság 25 pontjáról tárgyal a kormány képviselőivel. A sztrájkhoz kötelezően hét napos külön egyeztetésbe kellett volna kezdeni, ahol megállapodunk az elégséges szolgáltatásokról, a kollégákat is nagyon rövid idő alatt kellett volna tájékoztatni. Ezt lehetetlen lett volna idejében összehozni. Ráadásul a PSZ nem is dönthetett volna egyedül erről. S bár a Civil Közoktatási Platform, melynek a Tanítanék Mozgalom is a tagja, támogatja a 25 pontot, a sztrájkbizottság nemcsak a civil platform felhatalmazása, hanem alapvetően a sztrájkbizottságot alkotó szakszervezetek - a Pedagógusok Szakszervezete mellett az Oktatási Vezetők Szakszervezete és a Magyar Közoktatási és a Szakképzési Szakszervezet - tagsága megbízásából folytatja a tárgyalásokat. A szakszervezeteket tehát szigorú döntési mechanizmusok kötik, nem tudnak ilyen gyorsan, rögtön reagálni.
- És ha a helyzet ezt kívánná?
- Még egyszer mondom: a szakszervezetet nem lehet egy civilszervezethez hasonlítani, teljesen más a felépítése. De szó sincs arról, hogy a szakszervezetek kihátrálnának a civilek mögül. Tényként közöltük mi is, hogy a polgári engedetlenség jogszabálysértés, amelynek következményei lehetnek, mindenki döntse el, hogy ezt vállalja, vagy nem. De szinte ugyanez a helyzet jogszerű sztrájk esetén is, azt hiába szakszervezet szervezi, a munkavállaló megfelelő tájékoztatás után maga dönti el, hogy csatlakozik-e vagy sem. Sem erre, sem arra nem buzdíthatjuk őket. Ám a jogszabályellenes megmozdulásnak komolyabb munkajogi következményei lehetnek, de Palkovics László oktatási államtitkár megígérte, hogy semmiféle retorzió nem fogja érni azokat, akik ebben részt vettek, s nagyon remélem, hogy így is lesz.
- Csakhogy Palkovics nem a pedagógusok munkáltatója.
- De azért az egész köznevelés rendszere valahol mégis kézi irányítással működik, épp ez az egyik legnagyobb problémája, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ha az államtitkár egy ilyen ukázt ad ki, a Klik mint munkáltató sem fog retorziót alkalmazni ezekkel a kollégákkal szemben. Megígérték, ennek így kell lennie. A szerdai megmozdulás, de a kockás inges mozgalom is mind nagyon fontos üzenet a kormány számára: nem csillapodnak a kedélyek, a köznevelés rendszerében olyan nagyok a problémák, hogy az "engedetlenek" büntetése csak olaj lenne a tűzre. Tudja a kormány azt is, hogy látszatengedményeket, félmegoldásokat sem hozhat már. Nagyon jó az is, hogy végül a társadalom nagy részének támogatását bírják a civilek és a szakszervezetek is. Az elmúlt hetekben felismerték, hogy itt a pedagógus nem saját magáért, hanem a gyerekért küzd. És ebben a társadalom jelentős része a pedagógusok mellé állt.
- Viszont a civilszervezetek és a szakszervezetek együttműködésén még lenne mit javítani.
- Igen, de ez egy újszerű dolog, ezt még tanulnunk kell. Be kell vallani, hogy ez még nem megy hibátlanul. Más eszköztárral is rendelkezünk. Ám ami a lényeg, hogy a célok azonosak. Arra kell törekedni, és erre mindkét részről van fogadó- és együttműködési készség, hogy hogyan találjuk meg azokat az utakat, eszközöket, amelyekkel egymást erősítve tudunk működni. Ez fog majd igazán nagy eredményeket hozni. Hamar meg fogjuk ezt tanulni. Az élet is rákényszerít minket arra, hogy tényleges együttműködés alakuljon ki.
- De meddig mehetnek el a szakszervezetek? A PSZ és a PDSZ is hangsúlyozza: a szakszervezet csak a törvényesség határain belül mozoghat. Ahogy egy kollégám megfogalmazta: a "törvénytelen törvényesség" keretein belül hogyan lehet törvényesen fellépni? Meddig lehet a hatalom sakktábláján, a kormányzat szabályai szerint játszani?
- A jelenlegi sztrájktörvénnyel - ami megnehezítette a közszférában, de talán minden más szférában is a sztrájkot, mint nyomásgyakorló eszköz igénybevételét - továbbra sem lehetetlen sztrájkot szervezni, csak sokkal nehezebb. De meg lehet csinálni! Nagyon sok múlik a kormány válaszain. Akár odáig is eljuthatunk, hogy még egy szakszervezet is törvényen kívüli eszközökre buzdít. Ahhoz viszont, hogy azokat a törvényeket, amelyeket ez a kormány, ez a parlament hozott, átlépjék, a társadalom legalább 90 százalékának a támogatása szükséges. Jól tudjuk, ahogy a pedagógus-társadalom, úgy az egész magyar társadalom is megosztott ebben a kérdésben.
- Hogy állnak a Pedagógusok Sztrájkbizottságának a tárgyalásai a 25 pontról?
- Több menetben zajlottak eddig, s nyilvánvaló, hogy a kormány folyamatosan adja fel eddigi pozícióit. Ebben az eddigi megmozdulások is nagy segítséget jelentettek, egyértelműen erősítik a szakszervezetek tárgyalási pozícióit. A polgári engedetlenségi akció is. Sőt, szerintem ha nincsenek ezek a megmozdulások, a kormány még ma sem foglalkozna a köznevelés problémáival ilyen mélységekig. Jelenleg úgy tűnik, hogy a 25 pontból 21 esetében már megállapodás közeli állapotba jutottunk, a rendszer alapjait érintő kérdésekben azonban továbbra sem akar engedni a kormányzat. A következő - sorsdöntő - tárgyalás április 4-én lesz, a még vitatott pontokban a kormánynak egyértelműen nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadható-e számukra a javaslatunk. Ha nem fogadható el, vagy olyan javaslatot tesznek, amely a szakszervezetek számára elfogadhatatlan, a sztrájkbizottság fontolóra veszi, hogy meghirdeti az egész napos sztrájkot.
- Melyek azok a pontok, amelyekről vitáznak?
- Például az egész állami fenntartást újra kellene gondolni, kiindulva azokból a tapasztalatokból, amelyeket az önkormányzati fenntartás jelentett az intézmények esetében. Az önkormányzatok 2012-ig fenntartói is voltak az intézményeknek, ebben az időben óriási különbségek alakultak ki az iskolák között. Ezt most az önkormányzati fenntartás elleni érvként folyamatosan hangoztatja a kormány, és van is benne igazság, hiszen az önkormányzatok anyagi lehetőségei különbözőek voltak. Mindenképp változásra volt szükség, ám a mi álláspontunk szerint ahol a megfelelő anyagi ráfordítás mellett a tudás, a szakmai hozzáértés is megvolt az önkormányzat oktatási irodáiban, ezt ott kellett volna hagyni. Azoknál az intézményeknél, ahol mindez problémát jelentett, na, ott kellett volna az állami fenntartásba vételt alkalmazni, és az államnak ezekre az iskolákra úgy költeni, hogy ők is elérjék azt a színvonalat, amelyet a gazdagabb önkormányzatok biztosítani tudnak. Mi egy ilyen vegyes fenntartást tudnánk elképzelni, de a lényeg, hogy az állami fenntartónak ne legyen több jogosítványa, mint bármelyik önkormányzatnak. A Klik, még ha át is nevezik a jövőben, nemcsak fenntartója, hanem munkáltatója is az intézményeknek. Ezt komolyan szét kellene választani, s az iskolák autonómiáját, szakmai önállóságát, az intézményvezető munkáltatói jogköreit, a gazdálkodással kapcsolatos jogosítványokat vissza kellene adni az intézményeknek. Ám ebből nem akar engedni a kormány, mert akkor a kézi vezérlés, amelyet most a Kliken keresztül megvalósítanak, megszűnne.
- De önök továbbra is küzdenek ezért a tárgyalásokon.
- Természetesen. Közben bízunk abban, hogy az önkormányzati lobbi is fel fog lépni, s előállnak azzal, hogy ismét ők lehessenek az intézmények fenntartói.
- A kormány képviselői már több alkalommal is leszögezték: az önkormányzati fenntartáshoz nem fognak visszatérni, sőt hiba volt, hogy egyáltalán megengedték, hogy egyes iskoláknál a Klik mellett az önkormányzatok működtetőként legyenek jelen.
- És miért engedték meg ezt az önkormányzatoknak? Az első gondolat az volt, hogy az üzemeltetést és a fenntartást is a Klik fogja végezni. Aztán rájöttek, hogy ez túl sok pénzbe kerül, az üzemeltetés költsége terhelje inkább az önkormányzatokat. Igazából kényszerítették őket, hogy a háromezernél nagyobb lélekszámú települések önkormányzatainak kötelezettségük iskoláik üzemeltetése. A fenntartást viszont a Klik végzi, ami millió problémát okoz, kész agyrém! Ugyanakkor a fenntartás kérdése mellett a pedagógusok folyamatos ellenőrzése továbbra is terítéken van. Egy nagyon nagy létszámú munkavállalói réteget akar a kormány állandóan ellenőrizni, ehhez a központosítás, az állami fenntartás volt az eszköz. Ezt szeretnénk megszüntetni.
- Bár Lázár János nem tud róla, állítólag megszűnik a Klik, és teljesen új fenntartói modellen dolgoznak. Pletykák szerint még az is előfordulhat, hogy újból lesz önálló oktatási minisztérium.
- A Klik megszüntetésének híre minket egyáltalán nem nyugtatott meg. Nem tudjuk, mi lesz a feladata, a jogköre, a hatásköre, hogyan történik a finanszírozása - a konkrétumokat megállapodásban kell majd rögzíteni. Amit eddig felvázoltak és a tárgyalásokon elmondtak, abból világosan látszik, hogy az állami fenntartást, a központosítást nem akarják megszüntetni. Sok kicsi Kliket fognak létrehozni, ez viszont az alapproblémát nem fogja megoldani. Szerintem egy döglött lovon már nem kellene patkót cserélni. Az önálló oktatási minisztérium jogos igény, de csak akkor van értelme, ha kellő szakértelem, kellő mozgástér mellett kellő finanszírozást is kap. Önmagában kevés. És szeretnénk leírva látni annak a garanciáit, hogy mindez működni fog.
- Mit gondol arról, hogy többek szerint a kerekasztalok, tárgyalások csak időhúzásra jók?
- A látszat valóban ez, ugyanakkor mindenkinek emlékeznie kell arra, hogy 2013-ban a köznevelés rendszerét nagyon rövid idő alatt fenekestül felforgatták, ezt szenvedi most a pedagógus, a diák, a szülő, mindenki. Távol áll tőlem, hogy a kormányt védjem, de talán elismerték, hogy fontos változások kellenek a köznevelésben. Ám ezt nem lehet újból elsietve véghezvinni, a sztrájkbizottsági megállapodásban azt is le kell írni, pontosan mit és hogyan fognak tenni. Ennek a szakmai előkészítése folyik most, s bármennyire is türelmetlenek az emberek, erre most időt kell szánni. Ugyanakkor valóban vannak olyan kérdések, amelyekben a mi megítélésünk szerint is nagyon gyorsan kellene dönteni, például a tanulói terhek csökkentésében.
- A köznevelési kerekasztalt korábban önök is időhúzásnak nevezték.
- A kerekasztalra mi úgy tekintünk, hogy az egy olyan szakmai grémium, amely előkészíti a sztrájkbizottság 25 pontjának a szakmai háttéranyagát.
- Biztos abban, hogy ott valóban ez történik?
- Igen. Rendszeresen kapunk beszámolókat is, miről tárgyaltak a kerekasztalon, mit javasoltak. Ugyanakkor fontos leszögezni: a köznevelési kerekasztal nem döntéshozó testület, ott döntés, megállapodás nincs, csak javaslatok születnek a kormány számára, amelyeket vagy elfogad, vagy nem, de azokat képviseli a sztrájkbizottsági tárgyalások során. Ezért sem mentünk el a kerekasztalra, mert egészen más műfaj egy szakmai előkészítő munka, mint egy kétoldalú sztrájkbizottsági tárgyalás.
- A napokban beszéltem Radó Péter és Szüdi János oktatási szakértőkkel, mindketten úgy vélték, amíg ez a kormány hatalmon van, gyökeres változásokra kevés az esély. A 25 pont elfogadása mit jelentene?
- Nyílt beismerése lenne annak, hogy a kormány oktatáspolitikája megbukott.
- Erre mennyi az esély? Hiszen maga Orbán Viktor jelentette ki: a 2010-ben megkezdett irány jó.
- Pontosan az elmúlt hónapokban került erőteljesen a felszínre és most már a társadalom számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az irány nem jó.
- A 25 pontból nem engednek?
- Azokban a kérdésekben, amelyek az irányát szabják meg az oktatáspolitikának, és bebizonyosodott róluk, hogy nem jók, nem tudunk engedni. Akkor minek csináljuk ezt az egészet? Nem engedhetünk belőle! A szakszervezetek és a civilszervezetek számára is világossá vált, hogy ennek a rossz iránynak a megváltoztatásához ezekre a lépésekre van szükség. Persze vannak olyan témakörök, amelyek nem szerepelnek a 25 pontban, ilyen például a civil platform érettségi módosításokra vonatkozó követelése. Ez is megoldandó probléma. És még nagyon sok ilyet lehetne sorolni. Úgy vélem, ezek előbb-utóbb úgyis be fognak következni. De jobb lenne, ha minél előbb.
- Hétfőn születhet megállapodás?
- Nem tudom, milyen csomaggal érkezik majd a kormány képviselője.
- Meddig hajlandóak még várni?
- És a következő kérdése az lesz, hogy mikor fogunk sztrájkolni. Azt kell mondanom, nincs sok idő a várakozásra, mert mint mondtam, nagyon sok mindent ki kell dolgozni, különösen akkor, ha azt szeretnénk, hogy ezek a változások már 2016. szeptember elsején elindulhassanak. Ehhez a döntéseket már meg kell hozni. Ezt szerintem a kormány is tudja.
- Ha közben újabb civil akciók lesznek, azok milyen irányba terelhetik a tárgyalásokat?
- Azt gondolom, minden akció segít minket abban, hogy a kormány az eddigi álláspontját számunkra kedvező módon változtassa meg. A hatalom nem számított erre. Egyébként a sajtónak is sokat köszönhetünk, hogy a társadalom jelentős része megértette: a pedagógusok nem önmagukért, hanem a gyerekekért szólnak, és ha szabad azt mondani, nagyobb felelősséget éreznek Magyarország jövője iránt, mint azok a politikusok, akiket erre választott meg az Isten adta nép. Erre érdemi válaszokat kell adni, mert különben nem tudni, hogy ez mivé fog kifejlődni. A pedagógus mindig mintakép. Ha a társadalom azt látja, hogy a pedagógusok már elég hosszú ideje szinten tartják a köznevelés problémáit és nem hagyják magukat, akkor ebből erőt, bátorságot meríthetnek az egészségügyi, a közigazgatási és a közművelődési dolgozók, a szociális ágazat is. Ezek mind szolgáltatást nyújtanak az állampolgárnak. Ha megérti az állampolgár, hogy ezeknél az ágazatoknál nemcsak a dolgozók munkakörülményei és bérei jelentik a problémát, hanem annak a szolgáltatásnak a minősége van veszélyben, amely egy állampolgárnak adófizetőként jár, akkor lehet, hogy ezek az ágazatok is el fognak kezdeni mozgolódni. És megint egy olyan hatalmas problémahalmaz kerül felszínre, ami mellé a társadalom oda fog állni.