Hallgatva miniszterelnökünk március 15-i kissé zavaros beszédét, az embernek az volt az érzése, hogy a tanácsadóival sem egyeztette, mielőtt kiállt volna. Sokan azt mondják, a miniszterelnök azért olyan harcias, mert fél valamitől, vagy valakiktől, és mindenkit ellenségnek tekint, még az őt körülvevő párttársait is. Ezért nem mer az ellenzéki sajtónak nyilatkozni, olyan sajtótájékoztatót tartani, ahol kérdezni is lehet tőle, legfeljebb a pártrádió riporterének előre megadott kérdéseire hajlandó válaszolni. Nem bocsátkozik tévés vitába ellenzéki politikusokkal, mert fél, hogy kiderül, a „király meztelen”. Sajátos a személyzeti politikája is: nagyon mellé kell fognia valakinek, hogy menesszék, az alkalmatlan vezetőkből tanácsadó, a katasztrófavédelem vezetője, a cigány ügyekért felelős államtitkár lesz. Ezeket az embereket ugyanúgy nem becsüli, mint Caligula a konzuljait. Előre borítékolható volt, hogy nem fog bocsánatot kérni, sem ő, sem a köztársasági elnök a néptől, mert a bocsánatkérés nem az ő "műfaja".