2009. március 28-án ünnepeltük a 80. születésnapját, az önálló estjével. Csodálatos este volt. (...) Előadás után azt mondta: jó este volt, de én nem voltam elég jó. És néhány nap múlva eljátszotta még egyszer, és az volt az Utolsó. Akkor lépett színpadra utoljára.
Volt ereje abbahagyni. Volt ereje meghozni azt a döntést, mert úgy érezte, hogy ha már nem tudja ugyanazt nyújtani a közönségnek, amit évtizedeken át, akkor inkább ne legyen semmi! De maradjon meg, éljen tovább a legenda! (...)
MTI Fotók: Szigetváry Zsolt
Köszönöm, köszönjük, hogy ismerhettük és dolgozhattunk Magával. Köszönöm a barátságát és szeretetét, és különösen azt, hogy Vámos Laci halála után engem tekintett rendezőjének és színházi bizalmasának. Köszönöm, hogy bekerülhettem a néhány kiváltságos közé, akiket Maga barátjának tekintett. Nehéz volt elnyerni bizalmát. De akinek sikerült, azokat a kollégáit, partnereit (a teljesség igénye nélkül): Huszti Pétert, Törőcsik Marit, Almási Évát, Szerednyey Bélát, egész életében megtartotta. (...)
Ha az emberi élet célja az, hogy nyomot hagyjon, akkor Maga ezt a feladatot maximálisan teljesítette. Fantasztikus életmű áll Maga mögött. Színházi varázslatok, olyan alakítások, amelyek megszületésük pillanatában klasszikussá váltak. A magyar filmművészet nagy színészi pillanatai, legendás filmekben, nagyszerű rendezők és partnerek társaságában. És a könnyű műfajokban is különleges volt. Alakításait a kabaré műfajában, vagy varázslatos szinkronhangját bolondos rajzfilmekben százezrek ismerték és szerették. (...)
Csak egyvalami volt erősebb, mint Maga: az Idő. Ez a fájdalmas és felfoghatatlan valami, ami keretet és határt szab mindannyiunknak. Még a legnagyobbaknak is. Még Magának is.
Drága Irén, nagyon hiányzik és nagyon fog hiányozni.
Utolsó levelében leírta azt a néhány mondatot, amelyeket a sírkövére szán.
Ezekkel a gondolatokkal veszek végső búcsút Magától:
Gyönyörűséges pokol ez a pálya. És az élet?
És ez így együtt? Hát?!
Nyugodjon békében!
Psota Irén február 25-én életének 87. évében hunyt el.