Édes fiam, küldd be a papádat! – nyomta a kezembe az intőt Hollós igazgató úr 50 éve a Kölcseyben. A bűnöm annyi volt, hogy Kuliczy tanár úr ötösének örülve körbefutottam az udvar egyik fácskáját, s ezzel megbontottam az óra fegyelmét. Ha most Hollósi igazgató úr állna egykori alma materem élén, alighanem jobban tenné, ha meg sem kísérelné behívatni azoknak a rendbontóknak a papáját, akik vagy nem mennek iskolába február 29-ikén, vagy kockás ingben tüntetve ülnek be az órákra.
Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a közoktatás irányítása azt a példátlan "rendbontást", ami mostanában az iskolák, a diákok és a tanárok körében elharapódzott. A nemzeti együttműködés valahogy nem az elképzelt rendszer szerint működik, és a vezetői posztokra kinevezett hivatalnokok sem tudják, mit várnak tőlük. Ha nem így volna, aligha kellett volna megszólalnia Aáry Tamás Lajosnak, az oktatási jogok biztosának és óva inteni a különböző rendű-rangú helyi élenjárókat, eszükbe ne jusson retorziókban gondolkodni. A Teleki Blanka vezetőjét sem sikerült móresre tanítania helyi elöljárójának. Nagyobb vihart kavart vele, mint amekkora dicséretre számított buzgósága elismeréseként.
A "Nem leszek suliban" elnevezésű megmozdulással kapcsolatban már számos helyről jelezték, retorziótól tartanak az érintettek, pedig bármilyen listázás bűncselekménynek számítana. De ebben az országban élünk, egyre-másra tapasztaljuk, ha a hatalom érdeke úgy kívánja – lásd a boltbezárási népszavazást – a kormány „kigyúrt szolgái” a bűncselekményektől sem rettennek vissza.
Az oktatási jogok biztosa sem tehet többet Hollós igazgató úrnál. Legfeljebb bekéretheti a vétkes vezetők papáját.
