Kicsit aggódtunk, hogy a Fidesz frakcióvezetője elviszi a show-t főnöke elől. Kósa Lajos ugyanis olyan vehemensen reagált ellenzéki kollégái hozzászólásaira, hogy még azok is felébredtek, akik előtte belealudtak a miniszterelnöki semmitmondásba. A kioktatás- (kiosztás)-sorozat azonban hathatott Orbán Viktorra is, így viszonválasza már egyértelművé tette, hogy napirend előtt azért mégis csak ő a főszereplő. A kellemes hangulatot már azzal megalapozta, hogy hosszasan méltatta a koalíció jobbára csak papíron - és képviselőkben - létező kisebbik pártját, amiért oly sokat tesznek a népességfogyás megállításáért. Félreértések elkerülésére: szavakban. Aztán pedig eljutott odáig, ha az ellenzék a kormányt támadja, akkor lényegében a zemberek teljesítményét vonja kétségbe.
Ez már az igazi Orbán volt. És hozzá méltó találmány. Hiszen itt dúl a demokrácia, csak tessék nyugodtan bírálni a rendszert, amely a nemzet - és tagjai - együttműködéséből áll össze. Ám a kritika így valójában nem a hatalmon lévőknek szól, minthogy ők csak alapot teremtenek a nép uralmához. Arról meg nem tehetnek, hogy a nép - vagy legalábbis a választók egy része - pontosan azt akarja, amit ők csinálnak. Fából vaskarika, de a maga nemében eredeti.
Mire idáig eljutottunk, persze újra megtudhattuk, mennyire jó a helyzet (hála pártunknak és kormányunknak). A számokban valóban feltartóztathatatlan gazdasági fejlődés, a stabilitás új cél kitűzésére is sarkallta Orbánt. Ez a polgári berendezkedés felépítése. Nem mintha az utóbbi öt és fél évben nem ez vezérelte volna, de most még meg lehet toldani azzal is, hogy "mindenki léphessen egyet előre". Szavai tükrözték, a sikerpropaganda nem ismer határokat. Tehát Magyarország jelenleg Európa legstabilabb állama, ráadásul a miniszterelnök arról is értesült, hogy az európai közvéleményben sokkal többen vannak, akik velünk - na jó: Orbánékkal - értenek egyet, mint akik nem.
A kedvezőtlen előjelek ellenére a kedves vezető még nem tett le kedvenc elképzeléséről, a teljhatalomról sem. Azzal igyekezett revolverezni az ellenzéket, hogy a terrorizmus elleni harc nemzeti ügy. Addig is a határzárat erősítik, ahhoz ugyanis már nem kell szavazat.
Az sajnos nem derült ki, hogy ott a magas régiókban, ahová közember nem juthat fel, valóban nem látják a napi gondokat, vagy csak úgy tesznek, mintha nem lennének. Így aztán például a pedagógusok problémáira annyit reagált a miniszterelnök, hogy már eddig is jelentős béremelést kaptak, többre most nincs lehetőség. Viszont ha akarnak, tárgyalhatnak, annak a kerekasztalnak a keretében, ahol jelentősen túltengenek a hatalom kegyeltjei.
A parlamenti évkezdet és vele a felelősségteljes miniszterelnöki hablaty sok jót sem nekik, sem az ország jelentős részének nem ígér.
