Az étterem pedig valóságos komplexum. A földszinti részben található lovagterem igazán elegáns, neoromán stílusú, fenségesen magas légterű, mondhatnánk akár rémisztően ünnepélyesnek. De ott jártunkkor éppen pulóveres, farmeros külföldiek töltik meg, egyáltalán nem öltönyösek és nagyestélyisek, fesztelenül és nem is éppen halkan diskurálnak. Suttogni nem is nagyon lehet, mert a meglehetősen magas színvonalú, már-már koncert minőségű cigányzene nem éppen halkan szól. Igen jó az akusztika, így simán felhallatszik a galéria részbe is. Itt nem rakják egymás hegyére-hátára az asztalokat, jól el lehet szeparálódni. Ott jártunkkor például több asztalnál is születésnapot ünnepelnek. Meglehetősen hangulatos, hogy a torta érkezésekor a pincérek körbeállják az asztalt, kis kamarakórust alkotva éneklik a happy birthday-t. Ennek persze jókora sikere van, kiadós tapsot kapnak érte.
Még a galériaszint fölött található a Margaréta Terasz, itt évszaktól függően forró, vagy jéghideg italokat kaphatunk. A Toronyszoba pedig Budapest legmagasabban elhelyezkedő körpanorámás helysége, akár csak egy fényképezkedésre is érdemes felugrani ide. A folyóval párhuzamos Duna Terasz tavasztól őszig van nyitva, persze innen is pazar a kilátás. Sőt, még egy beüvegezett részen, nem túl szép melegítő masinák által is fűtötten, egy bisztró is található, ahol hatalmas, formás üvegből akár magunknak is adagolhatjuk a lélekmelegítőt.
Kiskovács Péter étteremvezetővel, aki a legrejtettebb zugokat is megmutatja nekünk, beszélgetünk arról, hogy persze külföldi itt a vendégek zöme, és ezért kevés a törzsvendég, de akadnak rendszeresen visszatérők. Az is többször adódott, hogy a világ legkülönbözőbb tájairól jöttek olyan vendégek, akiknek itt megfordult ismerőseik mondták, ha Magyarországra jönnek, ide érdemes ellátogatniuk.
Dallos Ferenc, aki sok étteremben érdekelt, azért szegődött ide, hogy kreatívan megújítsa a vendéglátást, korszerűsítse az étlapot, társa, Szekula László pedig az üzleti ügyekért felelős. A magyar konyha került a középpontba, de persze könnyedebb, megújított változatban, Szabó Barna séf irányításával. A borkínálatban is a magyar vonulat a legerősebb. Üdvözlő falatként sült burgonyakrémet kapunk, ami lényegében az átlagosnál jóval sűrűbb krémleves, bacon chipsszel ízesítve. Előételként megkóstoljuk a lefegyverzően lágy libamájpástétomot ropogós gyömbérkenyérrel, ami jól harmonizál a máj édeskésségével. A szürkeharcsával töltött puha házi ravioli hatását tovább fokozza az édesvízi rákmártás. A szürkemarha gulyás tartalmas, tele hússal, zöldséggel. A hagyományos ízlés szerint nem elég markánsan fűszerezett, de itt valószínűleg erre van szükség. És az is igaz, hogy a pincér kínál hozzá erős paprika szeletkéket. A kakashúsleves erőleves sűrűségű, ütős nedű, finom grízgombóccal még tartalmasabbá téve.
Nagy divat lett az ökör vagy marhapofa, itt vörösborban pácolva kérhetjük, remekül kiadja a hús az ízeit, zamatait. Jó hozzá a kakukkfüves burgonyagombóc. A báránygerincet kicsit túlsütik, de az igen jó minőségű hús még így is megfelelően megmutatja az értékeit. Mentás zöldbab, rókagomba és spenótos tarhonya teszi teljessé a kompozíciót.
A desszertek közül sajnos a karamellizált zöldalma mille-feville nem sikerült, nem elég lágy, kicsit gumis állagú, a gyümölcs sem érződik benne kellőképpen. A narancsos csokoládé bomba sokkal finomabb.
Ha betér az ember egy ilyen elegáns helyre, félhet attól, hogy túl kimért, távolságtartóan udvarias lesz a kiszolgálás. És vannak is ennek nyomai, ha nem is állnak vigyázzállásban az asztalnál a pincérek, de azért adódnak fölösleges tiszteletkörök, nem mindegyikük elég oldott, amit persze nem könnyű összeegyeztetni a fehér kesztyűs kiszolgálással.
A Halászbástya Étteremben minőségi alapanyagokból, jól főznek, de az még nem állítható, hogy mindig elég jellegzetesen, karakteresen. Maga a hely és a kilátás lenyűgözően egyedi, a vendéglátás kimondottan kedves és figyelmes, de szintén jobban építhetne jellegzetes személyiségekre.
Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.