Tanultam ismét valamit. Lehet egy tévé nemzeti érzelmű, helyeselhet szakadatlanul a kormánynak, mint az M1 és társai, de vannak más hivatásai is. Rábukkantam a család-barát című műsorra (kis kezdőbetűvel és kötőjellel). A téma tényleg izgalmas volt: mit tegyünk, ha kamaszkorú gyermekünk szerelmes? Leány vagy fiú. A bájos ifjú pszichológus hölgyvendéget illedelmes urak faggatták. A háttérben családi hangulat, konyha, a serpenyőben hús puhul, sül a süti, miközben a vendég azt fejtegette, milyen nehéz, gyötrelmes a kamaszkor. Körültekintőknek kell lennünk. És közben megszólaltak az érintettek is, érzékeny szerelmes ifjak, mondván, ha egy szakasznak vége, nem kell föltétlenül szomorkodnunk, várjuk ki az újat. Csakugyan bölcsebb lettem, úgyis, mint családapa, igaz, nagyatya fiammal. Fél évszázadig éltem boldog házasságban, most jöttem rá, lemaradtam. Ha már akkor is lett volna M1 család-baráttal, mennyivel okosabban kezelhettem volna kölykeimet. Csodálatosak a menyeim, de ha akkor van már ilyen műsor, ma biztosan minden még különb.
