A vezető párizsi lapok, elsősorban a Le Point, az idei esztendőt több ok miatt is „Juppé évének” keresztelték el. Néhány napon belül a dél-franciaországi Bordeaux polgármestere három nagy föltűnést keltett esemény főszereplője is volt. Könyve jelent meg „Erős államért” címmel, ebben a belbiztonságban nélkülözhetetlen terveit fejti ki részletesen. Emellett pedig a boulevard Raspail-on, a főváros szívében, megnyitotta központi kampányirodáját, a hét végén pedig az egyik magazinban inkább intim jellegű interjút adott, amelyet aztán részletesen ismertetett az összes napilap.
Elsősorban azt emeli ki a most hetvenéves politikus, hogy ifjúsága „nagyon romantikus” volt, diákként kis szobájában szerelmes leveleket írt, miközben Beethoven Appassionata szonátáját hallgatta. Saját bevallása szerint „nagyon rossz verseket” is költött, de gyöngeségük ellenére is egy piciny hírlap mégis leközölt belőlük néhányat. Romantikus volt a szoba berendezése is, kandallóján gyertya pislákolt, ablakába éjszaka besütött a holdfény. Bernadette Chirac, a volt elnök hitvese, aki ifjú korától ismerte őt, azt terjesztette róla, hogy „hideg természetű egyéniség, nincs szíve”, amire most ő azzal válaszolt, hogy milyen címen ítélkezik az, aki csak felületesen hallott róla.
Elmesélte Juppé ebben az intim vallomásában azt is, hogy amikor ő már Jacques Chirac miniszterelnöke volt, a volt államfő édesanyjának a „cinkosa lett”. Panaszkodott Chirac, hogy Juppé túl sovány, amire odahaza kalóriagazdag étkekkel és roppant finom szendvicsekkel tömték őt. Panaszkodtak rá azért is, mert állítólag ifjúkorában rokonszenvezett a baloldallal is, amire ma azzal reagál, azóta „megjavult” egy hetvenéves politikus nem azonos egy húsz esztendős kölyökkel.
De ennyi elég is a színes regékből, a Juppé-Sarkozy párbaj sokkal komolyabb ennél. A már említett Le Point-cikkben Bordeaux polgármesterét úgy jellemzik, mint aki „jellegzetes terméke a lojális franciáknak, vérbeli demokrata”, nem nevezhető sem tisztán jobb-, sem kimondottan baloldalinak, amolyan „a nemzet atyja-típus”. Fő érdemeként azt tartja a lap, hogy Sarkozyvel ellentétben soha még megértést sem tanúsított a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) iránt, nem udvarolt még közvetve sem Marine Le Pennek. Amikor a volt államfő azt hangoztatta, hogy szerinte a Nemzeti Frontra szavazni „nem erkölcstelen”, azzal ő erőteljesen vitába szállt, s félreérthetetlen nyilatkozatot tett.
Az „Erős államért” kötetében azért szállt síkra, hogy a rendőrség mentesüljön minden adminisztratív feladat alól, az állampolgárok mindennapi biztonságának legyen az őrzője. Az enyhébb vétségekért csekélyebb büntetéseket rójanak ki. Valójában ez a második könyve a közoktatás gondjait elemezte, tanúsítva, hogy jövendő államfőként a társadalom minden jelentős problémája foglalkoztatja. Már készül a harmadik kötet is, amely a gazdasági és szociális program fölvázolására törekszik majd.
Ez a már-már tetőfokra hágott aktivitás érthetően erősen foglalkoztatja Nicolas Sarkozyt és táborát. A volt államfő ezért megkísérel zord ellentámadást indítani. A lehetséges jobboldali szavazórétegekben mindenekelőtt azzal próbálja meg befeketíteni, hogy a baloldali voksolókkal is kacérkodik. Ebből annyi a valóság, ha netán Franocois Hollande Sarkozyhez hasonlóan csekély esélyekkel indulna 2017-ben, a baloldaliak közül kétségtelenül sokan készek lennének Juppére szavazni, hogy teljesen elreteszeljék Marine Le Pen hatalom felé vezető útját. Ebben azonban nincsen semmi új.
Annak idején, a 2002-es elnökválasztás második fordulójában ugyanez a szocialista baloldal fegyelmezetten voksolt Chiracra, teljesen kiiktatva a versengésből Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front alapítóját, akkori elnökét. A Le Figaro szerint Juppé azt óhajtja bizonyítani, hogy Franciaországban nem lehet útját állni a reformoknak azzal, hogy egyik polgárát szembeállítják a másikkal. Igazi profi politikusi gondolkodás, csak kérdés, Juppé esetében, mennyi benne az őszinteség, és mennyi a tettetés. Annyi tény, az utóbbi időkben igyekszik erőteljesen igazolni, hogy „szívbéli konzervatív”, és úgy véli, örömtelien lehet összebékíteni a korszerű hazafiságot a sokszínűséggel.
Hirdeti azt is, s ez pillanatnyilag vitathatatlan is, hogy a Republikánusok gépezete fölött Sarkozy rendelkezik, de a közvélemény mögötte áll. A legfrissebb fölmérések azt jelzik, hogy a pártelnök népszerűsége mélypontra került, a megkérdezetteknek legföljebb 21 százaléka vallja magát Sarkozy hívének, míg 53 százalék volna kész a bordeaux-i polgármesterre szavazni. Sarkozyéhez képest alacsony Hollande népszerűsége is, így nagyon valószínű, hogy 2017-ben az elnökválasztási párharc második fordulójába Marine Le Pen és Juppé jutna be.
A jelenlegi erőviszonyokat alapul véve tehát nagyon valószínű Juppé győzelme. Már csak azért is, mert - idős korából kiindulva – csak az első ötéves elnöki mandátumra pályázna, ezt a néhány esztendőt elégnek véli tervei valóra váltásához. Meglátása szerint 2022-ben aztán az új politikusi nemzedéknek kéne erős elnökjelöltet felmutatnia.
Noha a 2017-es választásig még jócskán van idő, a küzdelmek már most könyörtelenek, kivált Sarkozyt és környezetét kísérti a pánikhangulat. Az „Erős államért” kötet megjelenése nem volt ínyükre, hiszen a volt államfő sok más egyéb mellett Hollande-dal szemben is azért vesztett 2012-ben, mert a választók többsége belbiztonsági politikáját ítélte elégtelennek. Azzal igyekeznek gyöngíteni Juppé javaslatait, hogy semmi ok az aggodalomra, még nem vesztek el végérvényesen a pártvezér lehetőségei, aki bőszen üti a vasat, amíg csak melegnek érzi. Abban bízik, hogy a választásokig hátralévő másfél év elég lehet Juppé „kipukkasztására”, s idén novemberig, a republikánus jelöltek előválasztásáig még igenis fordulhat a kocka.
Juppé mindenesetre jó szándékának és párthűségének az igazolására az újesztendő beköszöntése alkalmából SMS üzenetben tolmácsolta jó kívánságait a pártelnöknek, azzal a szöveggel, „BUÉK kedves Nicolas, neked és mindazoknak, akik szeretnek”. A 2016-os esztendőből ugyan már eltelt csaknem fél hónap, viszonzás azonban semmi. Juppé azzal vigasztalja barátait, akik tudnak az Sarkozy udvariatlanságáról, hogy január végéig van még néhány hét.
A Marianne jobboldali hetilap főszerkesztője, aki korábban azt híresztelte, hogy véleménye szerint semmi se állhatja útját 2017-ben Sarkozy második elnökké választásának, most a France 2 csatorna műsorában azt fejtegette, miért bízik már Juppé győzelmében. Először is azért, mondta, mert Juppé a tapasztalatok politikusa, nyugodt természetű, miközben Sarkozy hányatott, ideges, ami a jövőjére árnyékolt vet. Juppének van humorérzéke, vidám, szemben Sarkozy vad szellemességeivel.
Politikailag pedig a Hollande-ból kiábrándult centrista szavazókat azzal nyugtatgatja, hogy a Nemzeti Fronttal semmi áron se áll szóba. Azért, fűzte hozzá óvatosságból, teljesen lebecsülni nem lehet Sarkozy ártó szándékait, mégis derűlátó abban a tekintetben, hogy késő ősszel a Republikánusok többsége Juppé mellett dönt majd. Így szerinte 2017-ben csakis ő lehet az Élysée-palota új lakója.