Igencsak szűkmarkúan mérik a riói kvótákat a pénteken rajtoló kontinenstornán. A vetélkedés győztese ott lehet Brazíliában, amennyiben a világbajnok Franciaország nyeri meg az Eb-t, az ezüstérmes szerzi meg a kincset érő indulásai jogot. Az áprilisi olimpiai selejtezőkre további két válogatott szerez indulási jogot Lengyelországból, vagyis – ahogy a korábbi világsztár, jelenlegi sportági elnökhelyettes Marosi László fogalmazott – a mieinknek sok mérkőzést kell megnyerniük, és alig-alig hibázhatnak.
Talant Dujsebajev szövetségi kapitány együttese a D csoportban szombaton Montenegróval, jövő hétfőn Oroszországgal, 20-án, szerdán pedig Dániával találkozik Gdanskban (tv: M4 Sport), és a kvartettből a legjobb három jut a wroclawi középdöntőbe. A szakvezető kiemelte, egy hónapot dolgozott együtt a keret, és ez garancia a jó felkészülésre. Dujsebajev bízik benne, hogy az Eb-n - ahogy ő fogalmazott - nyolc döntőt vív és nyer meg csapata. Ez Eb-címet érne.
Ha már itt tartunk, Novák András főtitkár a prémium kapcsán leszögezte, az olimpiai kijutás a fő cél, ha ez már az Eb-n összejön, 80 millió forint üti a játékosok markát. Amennyiben a csapat kvalifikációs tornán vehet részt, 30 millió forintot osztanak szét a kézisek között. Az Eb-arany 20 milliót, a második hely 10 milliót, a harmadik hely ötmillió forintot ér. Az összegek összeadódnak, azaz például az első helyezéssel elért olimpiai kijutás 100 millió forintot jelentene.
Kapusok: Mikler Roland (Veszprém), Bartucz László (Csurgó).
Jobbszélsők: Pásztor Ákos (Tatabánya), Hornyák Péter (Csurgó).
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (Szeged), Nagy László (Veszprém).
Irányítók: Császár Gábor (Schaffhausen), Faluvégi Rudolf (Csurgó).
Beállósok: Bánhidi Bence (Balatonfüred), Schuch Timuzsin (Veszprém), Zubai Szabolcs (Szeged).
Balátlövők: Nagy Kornél (Dunkerque), Bodó Richárd (Tatabánya), Borsos Tamás (Cegléd), Jamali Iman (Kristianstad).
Balszélsők: Gazdag Tibor (Csurgó), Iváncsik Gergő (Veszprém)
Nagy László csapatkapitány utalt rá, hogy 34 évesként ő a legidősebb a keretben, és más rutinos játékosokkal együtt igyekeztek a fiatalokkal megbeszélni, hogy ne izgulják túl a tornát. „Lépésről lépésre szeretnénk haladni, és a legfontosabb mindig a következő meccs lesz. Így aztán először a Montenegró elleni összecsapást kell megnyernünk” - mondta Nagy László.
Tegnap kiderült az is, alighanem bombaüzletet kötött a honi kézilabda-szövetség, amely a Szerencsejáték Zrt-nek értékesítette a 14 férfi és 12 női profi klub szabadon maradt reklám- és marketingjogait. Nem is akármennyiért, hiszen, ahogy azt Kocsis Máté sportági elnök elárulta, a tavaly decemberben aláírt megállapodás idényenként 3 milliárd, 259 millió forintos bevételt jelent. Az összeget, bizonyos elvek figyelembe vételével a 26 élvonalbeli klub közt osztja szét a szövetség.
Kocsis – a Fidesz kommunikációs igazgatója, Józsefváros polgármestere – hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy az egyesületek fejlődni tudjanak, ne legyen adósságuk, foglalkozzanak kiemelten az utánpótlással, szükség esetén pedig fejlesszék az infrastruktúrát, ám a szövetség nem fog beleszólni abba, mire költik a pénzt. Az első osztásnál az előző idénybeli bajnoki helyezéseket vették figyelembe. Az MKSZ-elnök külön kiemelte, hogy például a veszprémi férficsapat támogatása meghaladja a 600 millió forintot.
Hogy a Szerencsejáték Zrt. miként tudja és kívánja továbbértékesíteni a megszerzett jogokat, egyelőre nem sejthető - hiszen nem ez a vállalat profilja, és erősen kérdéses, rendelkezik-e a szükséges apparátussal -, ám az kijelenthető, újabb állami milliárdok kerültek egy olyan gépezetbe, melynek (azon túl, hogy látványsportágként eleve szépen ki van stafírozva a tao-támogatásból befolyó milliárdokkal) alapvetően piaci alapokon kellene működnie.
„Csak, hogy viszonyítási alapunk legyen, a teljes magyar profi labdarúgás mérlegben megjelenő szponzorációs bevétele nem éri el az évi 4,3 milliárd forintot – mondta a Népszava által megkérdezett sportközgazdász, Muszbek Mihály. – Mindenkinek gratulálok, aki tető alá hozta ezt a szerződést, és azt kívánom, a felek találják meg a számításukat. Jómagam, egyetemi tanárként a sportgazdaság klasszikus rendszere alapján nem tudom értelmezni ezt a több mint hárommilliárd forintos üzletet. Amennyiben a Szerencsejáték Zrt. nem piaci alapon vette meg a jogokat, ezt a megállapodást is hozzá lehet csapni az egyéb típusú, közpénzen alapuló sportfinanszírozáshoz.”
