Süthet a nap, fagyhat a hó, a kormányzati tévék se nem verejtékezhetnek, se nem fagyoskodhatnak. A Duna tévében, az M1-en mindig ugyanaz az eseménytelenség: a hosszúra nyújtható témák cifrázása, csakhogy mellőzni lehessen, mit szükséges gondosan rejtegetni. Már-már a mi elfogultságunknak tűnhet föl, hogy naphosszat keressük azt, amiről ők eltökélten hallgatnak. Az állam pénzéből telik arra, hogy minden utcasarkon legyen tudósító, akik egymás szavába vágva mondják el, hogyan söprik a pápai utcát, hogyan fordul nehezen a gépkocsi Pécsett. Fontos is, érdekes is, csak éppen történik egyéb is ebben a szűk országban. Például negyed évszázadnyi távollét után hazatér Nyugatról egy vezető sebész, hogy emlékeztessen rá: riadó, az egészségügyi viszonyok tragikusak, emberéletek veszélyben! Meg botrány kavarog a TV2 tulajdonlása körül, az állami bank szórja a pénzt a politika kedvencének, ez az ügy sem létezik. Az sem, hogy bontják a kegyvesztett hajdani barát hirdető oszlopait a pesti utcán, ő maga visszaépíti, megy a pénz itt is számlálatlanul. Ez sem hír.
