Az év végére "esett le a tantusz", mire kellenek a kormánytévék. Az ismerkedésre, a fölfedezésére. Nem a műsorvezetőkkel, a riporterekkel, nem a stábbal - a kormányzat vidékéről. Tudtam eddig is, a magyar kabinet egyike Európa legtakarékosabbjainak, azt a tucatnyi minisztert alig sínyli meg a költségvetés. Kivéve néhány ifjút, őket könnyű megismerni, gyakran szerepelnek. Viszont az államtitkári, helyettesi kar nem semmi! Ők a híradók rendszeres újoncai. E napokban tudtam meg az egyiktől, hogy örvendetesen, öt százalékkal emelkedik a rendőrök fizetése, de sajnos nem tudom, államtitkár, vagy valamelyik helyettese jelentette jelentette be a jó hírt. Nem tudtam különbséget tenni az addig látott arcok között. Nem az én memóriám hiányos, ők vannak olyan sokan. Minden államtitkárra jut néhány helyettes is, és elmulasztottam papírt, íróeszközt magam elé rakni, hogy legalább följegyezhessem a nevüket. Tényleg annyira olcsó a mi államigazgatásunk?
