Karácsony előtt, műsora ötszázadik adásának felvétele közben kapta meg az értesítés: ki van rúgva. Tele van vele a sajtó. Azt mondják, a kollaboránsért ne ejtsünk oroszlánkönnyeket. Ő sem szólt akkor, amikor másokat, kollégáit tették az utcára.
Nem úgy van. Aljasság történt egy emberrel, nem hagyhatjuk szó nélkül. A maffiadiktatúra igazi természete jelent meg ebben a történetben. Egy iparos mesterembert, egy alig nézett tv-ben, egy nézett műsor vezetőjét, egy nekik szolgáló embert, megalázó módon tettek lapátra. Aki nem a maffiacsalád tagja, aki nem hívő fidesznyik, akinek nincs a pártban mentora, még, ha sikeres, közismert személyiség is, bármikor repülhet. Akár karácsony előtt is. Senki nincs biztonságban. Bárkivel megtörténhet hasonló. Mindenki féljen. Ez a történet lényege, üzenete.
Sajnálni kellene Jakupcseket? Nem, sajnálni nem kell. Vállalta a párttelevízióban a húzóemberi szerepet, benne volt a pakliban, ha megunják, ha úgy gondolják, már nincs szükség rá, kukába dobják, mint a többieket korábban. Sajnálni nem kell Jakupcseket, de szólni ügye miatt igen. Nekünk kell felemelnünk a hangunkat, nekünk kell kongatnunk a harangot. Most éppen Jakupcsekért. Jakupcsek elkészíthette sikeres műsora felvételét, ünnepelni készült, amikor kirúgták.
Szólnunk kell érte, ahogyan a lehetetlen helyzetben dolgozó, ezért külföldre menekülő orvosokért, egészségügyi szakdolgozókért, az állásukból kitett és közmunkásként töredék bérérét visszafoglalkoztatott ezrekért, az évtizedek óta elismerten dolgozó, a startvonalra visszaminősített pedagógusokért, a nehéz körülmények között megdolgozott munkáért kifizetett tulórapénzt visszafizetni kényszerülő rendőrökért, a vasárnapi zárvatartás miatt munkájukat elveszített kereskedelmi dolgozókért, s a korábbi sérelmet ért emberekért.
Rokkantakért, tűzoltókért, bányászokért, trafikosokért, a föld megműveléséből élő emberekért. Jakupcsek kirúgása látványosra sikeredett, visszhangzik is sztorija. Az őt megelőző kirúgások, akár a tv-nél, rádiónál történtek, akár az élet bármely más területén, nem visszhangoztak ennyire. Pedig már akkor látni lehetett, hogy ez, hasonló, bárkivel megtörténhet. Senki sincs biztonságban. Mindenki félhet.
Jakupcsek Gabrielláért szólunk. Mert nem akarunk félni.