Hallgatom Lánczi Tamást, a Századvég vezető elemzőjét az egyik kereskedelmi rádió betelefonálós műsorában, és egyre inkább kezdem szégyellni magam. Milyen alapon veszem magamnak a bátorságot, hogy akár csak egy rossz szót is szóljak a házelnök kiszólására? Vagy Ákosra, aki ebben az egészben csak „egy verébke”, akire mindenki ágyúval lövöldöz.
Szégyellem magam, mert olyasmin háborgok, amit üdvözölnöm kellene. Végre eljutott oda a magyar kormány, hogy egészséges lakáshoz akarja juttatni a legjobban rászoruló, sok gyermekes családokat. Lánczi kellett ahhoz, hogy megértsem, a házelnök, meg az államilag díjazott zenész csak azt akarta mondani, szeretnék, ha a nők megtalálnák a párjukat és gyereket szülnének - nekik. Gyermeket nevelni a világ legkreatívabb dolga, amihez nem kellenek sem bizonyítványok, sem iskolai végzettség, tehát a Fidesz azt szeretné, ha minél több magyar asszony az anyaságban találná meg önmagát, és szaporítanák a nemzetet, nehogy elfogyjunk.
Azonnal ki kellett volna hallanom Kövér szavaiból: azt akarja a kormány, hogy szerte az országban szűnjenek meg a víz-villany-csatorna nélküli cigánytelepek. Minden fiatal roma család kopogjon be a jegyzőhöz, vállalja a három gyereket, és magyar állampolgárként kérje el a tízmilliócskát, ami jár nekik. Ennyi pénzért vidéken csinos házacskát kapni. És ne is törjék magukat a tini roma lányok, hogy elvégezzék az általánost, ne akarjanak érettségizni, szakmát, diplomát szerezni, kimászni a hátrányos helyzetű létből! Lánczi tudja, a legszentebb hivatáshoz és az önmagvalósításhoz erre már semmi szükség.
Arra gondolni sem merek, hogy ezt az egészet esetleg nem rájuk találták ki.
