Az üzemben – kínai gépen – két műszakban 35 elítélt napi 1500 méternyi pengés drótot állít elő. Ha tízmillió helyett legalább ötvenmilliót költenek berendezésekre, a kapacitás jóval nagyobb lett volna, de kérdéses, meddig tart a kerítésépítési konjunktúra, mert a megtérülési idő még az olcsó munkaerő mellett is legalább két-három év. Valószínűleg ezért is nem látnak üzletet élelmes befektetők a drótbizniszben.
Ugyanakkor – ha be is fejezték volna a műszaki határzár telepítését –, a lap forrásai szerint az üzemre akkor is szükség lenne, mert a több száz kilométernyi gyoda és a számos őrzött létesítmény, így a börtönök körüli védművek állandó karbantartásra szorulnak. Ráadásul a déli határon kiépített kerítés magában is sok munkát ad. A határsértők száma nagyjából nulla, a vadak viszont tetemes károkat okoznak, egy nagy testű állat ugyanis könnyen a földbe döngölheti a gyodát.
Számolni lehet azzal is, hogy a migrációs útvonalak megváltozhatnak, és ha Ausztria lezárná a határait, a menekültek Bulgária, Románia, sőt akár Ukrajna felé is vehetnék az irányt. Arra pedig a kormány az eddigi gyakorlata alapján csak egy választ adhatna: legyen kerítés a román és az ukrán határ mentén is! Akkor jöhetne újabb öt-hatszáz kilométernyi gyoda, és csúcsra járathatnák a márianosztrai börtönüzemet.
A teljes cikket itt olvashatja.