Tudom, hogy így év végén a szeretet, az ajándékozás, meg az adventi bevásárlás van műsoron. Hogy nekem mégis miért a mennybemenetel jár a fejemben? Fogalmam sincs, mint ahogy arról sincs, hogy a kedvenc áruházamban rogyásig játszott „Csendes éj” hallatán miért az „Egy nehéz nap éjszakája” ugrik be? A mennybemenetel kiérdemlésének a feltételeit ismerem, de ha esetleg valaki nem tudná: jónak, szófogadónak kell lenni, be kell tartani a parancsolatokat, nem zúgolódni, nem visszapofázni, hanem kussolni mindhalálig! Bevallom, hogy bár nekem a sokak által elképzelt mennyei élet, az Istent dicsőítő örökös danászás nem túl vonzó, de az odavezető utazás nagyon izgalmas lehet, úgyhogy mindenképp megpróbálok bekerülni a kiválasztottak közé. Persze az sem mindegy, hogy egyedül kell-e mennem, vagy társasutazás lesz. Mert, ha mondjuk Luciferrel kellene utaznom, mint szegény Ádámnak, az tragédia lenne.