Hegyi Gyula azt fejtegeti: ez nem csak azt jelentette, hogy nem kell felmutatni az útlevelet, vagy a személyi igazolványt a határállomáson, ennél sokkal több van mögötte. A határállomások lebontása, s az, hogy bárhol átkelhetünk az államhatárokon. Több százezer itthoni és külhoni magyar naponta él ezzel a lehetőséggel. A trianoni döntéssel a határ túloldalára sodródott iskola, kórház, üzem, városi piac ismét hétköznapi közelségbe került a schengeni határ mellett élők számára.
Amikor azonban a pillanatnyi népszerűségi mutatók azt sugallták Orbán Viktornak, hogy a schengeni tagságunk kockáztatása árán is szálljon szembe az Európai Unióval, egy pillanatig sem habozott sutba dobni a „határok légiesítésének” eszméjét. A múlt héten a kormánypárti propagandagépezet már arra kezdte felkészíteni az országot, hogy a „gaz nyugatiak” kidobnak minket a schengeni zónából, de ettől úgymond tovább nő a „nemzeti függetlenségünk”. Pedig a nyitott határok nemcsak a szomszéd országokkal való mindennapi kapcsolattartást jelentik, hanem azt is, hogy a több százezer, Nyugaton dolgozó magyar állampolgár és a több millió idelátogató, illetve kiutazó turista teljesen szabadon közlekedhet Fehérgyarmattól Calais-ig és Izlandig. Ebben – sajnos egyelőre csak ebben - ugyanolyan kiváltságaink vannak, mint a gazdag nyugati államok annyit irigyelt polgárainak. Amikor Orbán Viktor az uniós vezetők ellen fenekedik, akkor ettől az egyenjogúságunkról fosztana meg bennünket.
