Igaz, a méltató kritikák eddig is azt emelték ki, hogy a bámulatos hang, a gyöngyöző koloratúrák mellett Natalie kivételes tehetsége, érdeme az alakítás, a jellemformálás. Minden gesztusa, arcfintora tökéletesen adja vissza nem csupán a komponista, hanem a szövegkönyvíró szándékait is. Az ő Traviatáját az ifjú Dumas is megcsodálta volna, hitelesebb kaméliás hölgyet kevesen állítottak színpadra.
A minap bizonyította ezt a Mezzo közvetítésében a 2009-ben fölvett ugyancsak a Metből sugárzott Bellini-műben, az Alvajáróban. Bámulatos bel canto, csakugyan gazdagon áradó muzsika, bár a történet maga, a féltékenységi dráma meglehetősen soványka. Az igazi esemény azonban ebben az előadásban is Natalie játéka volt. Ezért meglepő, hogy a nemzetközi DVD-forgalomban szinte teljességgel hozzáférhetetlen Donizetti tragikus operája, a Lammermoori Lucia, amelynek szenzációja szintén a művésznő alakítása volt, nem szólva a Maria Callas-szal egyenértékű éneklésről. Az őrülési jelenet alighanem az opera produkciók csúcsa, mégis a mű csupán évekkel ezelőtt egyszer volt a képernyőn, azóta pedig sajnos soha többé. Az üzleti megfontolás mindent magyaráz. A Met valamivel előtte bocsátotta ki DVD-n korábbi Lammermoori produkcióját, ez kapható mindenütt, ugyancsak jeles énekesnő megformálásában, élményben azonban Natalie Dessay-t meg sem közelíti. Igaz, biznisz az biznisz, de emiatt szegényebbé tenni a megrögzött opera rajongókat, nem éppen bölcs és főképpen nem makulátlan üzletpolitikára vall.
Sorry.
