Még az udvariasságnak is. Nem mintha jól esne, ha a boltban a pénztáros a vásárlás után morcosan, így búcsúzna tőlem: “Na, totyogjon tovább, tata! Na de az a boldognak, boldogtalannak mantraként szajkózott szöveg, hogy aszondja, “Köszönjük a vásárlást. További szép napot. Viszontlátásra...” Ez elbágyasztó. Ennél még a Tisztelt Ház elnökének ki-beszólásai is üdítőbbek, aki noha szerintem ideológiailag alultáplált, de legalább őszinte. (vö. Nem nyújthat mást, csak mi lénye.)