Az El Clásico kifejezést eredetileg csak a bajnokságban lejátszott mérkőzésekre használták, manapság azonban minden találkozót ezzel illetnek. Csak a Bajnokok Ligája döntője, s természetesen a labdarúgó világbajnokság vonz akkora tömegeket, mint a két együttes rangadói. A 2014 márciusi El Clásicót a világon 400 millióan követték nyomon a televízió képernyőjén keresztül. A régi rivalizálás abból fakad, hogy e találkozókon a spanyol és a katalán nemzettudat ütközik egymással. Az első egymás elleni találkozót 1902. május 13-án vívták a Koronázási-kupában, amely a mai Király-kupa elődje volt. A Barcát akkor hat külföldi erősítette. A katalánok 3-1-re verték a nem sokkal előtte alapított fővárosiakat, akik akkor még Madrid Foot-Ball Club csapatnév alatt futottak ki a pályára.
Nem kellett sokat várni a két együttes közti első, nagy visszhangot keltő találkozóra: 1916-ban, a kupa elődöntőjében, miután mindkét csapat megnyerte a hazai meccsét, megismételték az összecsapást, ami a rendes játékidőben 4-4-gyel, a hosszabbításban 6-6-tal zárult. Újabb mérkőzés következett. Itt is hosszabbításra került sor, ám miután a madridiak 4-2-re vezettek, a Barcelona játékosai levonultak a pályáról, arra hivatkozva, hogy a bíró ellenük fújt. A Barcelona a 30-as években vált a katalán nemzettudat legfontosabb jelképévé, szemben állt a „központosító” Madriddal. 1936-ban a Real Madrid a polgárháborús fővárosi helyzet miatt azt kérvényezte, hogy a katalán bajnokságban szerepelhessen, ezt azonban a Barcelona vétója miatt elutasították, ami szintén nem erősítette a két klub barátságát.
Ugyanebben az évben Franco tábornok államcsínnyel került hatalomra, egyik első intézkedéseként elrendelte a Barcelona akkori elnöke, Josep Sunyol, a Katalán Republikánus Baloldal elnökének letartóztatását. Francóék szemében az egész klub szálka volt. Ekkor terjedt el a blaugrana jelmondata: més que un club, azaz több mint egy klub. Bár a Real Madrid ezer szállal kötődött Francóhoz, később a Barcelona is kiváló kapcsolatokat ápolt a tábornokkal. Mindenesetre a politika egyre többször szólt bele összecsapásaikba. 1943 júniusában a kupában találkoztak egymással. Az első meccsen a Barcelona 3-0-ra nyert, a visszavágón azonban 11-1-re tarolt a Real. Katalán médiumok azonban azt állították, hogy a hatalom megfenyegette, megfélemlítette a Barcelona játékosait.
Repüljünk egy kicsit az időben, 1963-ig! Január 27-én aratta a királyi gárda történetének egyik legnagyobb idegenbeli győzelmét a Camp Nouban: az 1-5 hőse Puskás Ferenc volt, aki mesterhármast ért el. Egyszer-egyszer talált a hálóba Di Stéfano, valamint Francisco Gento. 1968-ban botrányba fulladt a két csapat meccse. Miután a kupa madridi fináléja 1-0-s vendéggyőzelemmel zárult, a hazai drukkerek üvegeket dobáltak a pályára. Ettől fogva volt tilos üveget vinni a spanyol stadionokba. 1970 júniusában, a kupa negyeddöntőjében a Barcelona drukkerei nem bírtak magukkal, miután a játékvezető jogtalan büntetőt ítélt a hazaiaknak, a szurkolók betódultak a pályára. Négy évvel később szörnyű szégyen érte a Realt: Johan Cruyff vezérletével 5-0-ra nyertek a Santiago Bernabéuban.
2002. november 13-án a Camp Nouban történt botrány. Miután Luis Figo, a katalánok egykori közönségkedvence a Realban kötött ki, s első meccsét játszotta a Barcelona otthonában az ősi rivális mezében, a hazai drukkerek biliárdgolyókkal, s különböző tárgyakkal dobálták meg, egyebek mellett a pályán landolt egy disznófej is... A bírónak félbe kellett szakítania a meccset, negyedóra múltán folytatták ugyan az összecsapást, de a katalóniai stadiont két meccsre betiltották. 2009. május 2-án bajnoki döntővel felérő találkozót vívtak a Bernabéuban, amit 6-2-re nyert meg a Barcelona. Először ért el hat találatot a Barca a madridiak otthonában. Folytatás szombaton 18.15-től...
