Tíz helyett csak nyolc jelölt állt a pódiumon a republikánus elnökjelöltek negyedik, főként gazdasági kérdéseknek szentelt tévévitájában a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban. A Fox csatorna a korábbiaknál szigorúbban szűrte meg a népes mezőnyt, s csak az elővitára hívta meg azokat a jelölteket, akiknek a támogatottsága a 2,5 százalékot sem érte el. Az országos felmérések azonban félrevezetőek: a valóságshow- és szépségverseny-szervező üzletember Donald Trump neve messze a legismertebb, de ez korántsem jelenti azt, hogy amikor a republikánus választók komolyan elgondolkodnak majd, hogy kit szeretnének az Egyesült Államok elnökeként látni, feltétlenül rá szavaznának. Ahogy a nyugalmazott idegsebész, Ben Carson egyedüli „érdeme” a választók szemében, hogy nem hivatásos politikus, nem a leszerepelt washingtoni politikai elit képviselője.
Carson növekvő támogatottsága mindenképp rejtély, az érdemi politikai kérdésekhez nemigen tud hozzászólni, a vitákban jobbára háttérbe szorul, de a népszerűségi mutatóit az sem rengette meg, hogy életrajzi könyve kapcsán kétségbe vonták szavahihetőségét. Az elnökválasztás alakulását nagyban befolyásolja majd, kik végeznek az élen a korai előválasztásokon, az iowai caucus, a New Hampshire-i és a dél-karolinai előválasztás lesz az igazi vízválasztó.
Több emlékezetes szópárbajt vívott a nyolc elnökaspiráns, John Kasich, Ohio állam kormányzója Donald Trumpot leckéztette meg az illegális bevándorlók helyzetének rendezése kapcsán. Amikor a milliárdos kedvenc vesszőparipáját ismételgetve kifejtette, hogy nincs más megoldás, deportálni kell a 11 millió illegális bevándorlót, az ohiói kormányzó közbevágott. „Na de emberek, mindannyian tudjuk, hogy nem foghatjuk meg őket és tehetjük át őket a határon. Ez egy buta javaslat, nem felnőtt érvelés” – mondta Kasich, s a hallgatóság tapssal jutalmazta. A bevándorlás ügyéről Jeb Bushnak is volt véleménye, mint hangsúlyozta, a kitoloncolás szembemenne az amerikai értékekkel, családokat és közösségeket szakítana szét. A volt floridai kormányzó figyelmeztetett, hogy Trump álláspontja súlyosan veszélyezteti a republikánus párt esélyeit. „A Clinton-kampányban tapsolnak, amikor ezt hallják” – mondta Bush.
Ted Cruz texasi szenátor szerint az érintett államokban az illegális bevándorlás ügye nagyon is érzékeny gazdasági kérdés, s bírálta a médiát, amiért bevándorlás-ellenesnek bélyegzik a texasiakat, s őt is, aki kubai bevándorló családból származik. „A bevándorlókat jogosan vonzza az amerikai álom, de jöjjenek legális módon, a törvényes utat választva” – mondta Cruz, aki szerint nagy baj lenne, ha a republikánusok – a demokratákhoz hasonlóan – amnesztiát kínálnának az illegális bevándorlóknak. Trump ragaszkodott saját rögeszméjéhez, s a 34. amerikai elnököt, Dwight Eisenhowert hívta segítségül. Szerinte Eisenhower másfél millió illegális bevándorlót tett át a déli határon, de ennek ellenére népszerű elnök volt.
Növekszik az ázsiója Marco Rubiónak, a 44 éves floridai szenátornak. Rubio, aki szintén kubai bevándorló család gyermeke ezúttal kimaradt a bevándorlási csatározásból, s ebben a vitában egykori mentora, a volt floridai kormányzó, Jeb Bush sem támadta, nyilván már csak azért sem, mert az előző vitában Rubio riposztja volt eredményesebb. Kettejük viszonya továbbra is kényes, különösképpen, hogy néhány tehetős republikánus kampánytámogató, akik eredetileg Bush mögé sorakoztak volna fel, átálltak a jóképű, karizmatikus szenátor mellé. Rubio – Ted Cruzhoz hasonlóan – a teadélután mozgalom fellendülésének hullámán jutott be a szenátusba, de azóta mérsékeltebb vetélytársánál, aki a 100 tagú testület destruktív fenegyerekének számít. Rubio kész volt együttműködni demokratákkal is egy bevándorlási tervezet kidolgozásánál, igaz, ezt a mostani kampányban igyekszik elfelejteni.
Sok jel mutat arra, hogy – mivel Jeb Bush elnöki esélyei halványabbnak tűnnek – a mérsékelt republikánusok Marco Rubióban látják azt a középutas választók számára is elfogadhatónak beállítható jelöltet, akit végül indítanának Hillary Clintonnal szemben. „Ha én leszek az elnökjelölt, ők (a demokraták) tűnnek majd a múlt pártjának, s mi (a republikánusok) jelképezzük majd a 21. századot” – mondta el ebben a vitában is kedvenc mondatát a floridai szenátor.
Marco Rubio külön csatát vívott másik szenátortársával, a Kentucky állam képviseletében a szenátusban ülő Rand Paullal a katonai kiadások kérdéséről. Rubio közölte, hogy elnökként az amerikai fegyveres erők újjáépítése lenne egyik fő prioritása. Paul, aki a költségvetés kiegyensúlyozását mindennél fontosabbnak tartja, felvetve, honnan szedné a sokezer milliárd dollárt a katonai kiadások jelentős növelésére. Rubio visszavágott: „Tudom, hogy Paul az izolacionizmus elkötelezett híve. Én nem vagyok az”. Mint közölte, biztonságosabb a világ, ha az Egyesült Államok marad a világ vezető katonai ereje.
A jelöltek többsége ellenezte a demokraták tervét a minimális órabér 15 dollárra emelésére. Trump szerint ezzel az Egyesült Államok elveszítené versenyképességét a világban, Carson – korábbi álláspontjával szemben – már nem híve a minimálbér emelésének, ezúttal azt mondta, csak a munkanélküliek száma nőne ezzel, ha viszont alacsonyabbak a bérek, a vállalkozók szívesebben vesznek fel új dolgozókat. Marco Rubiónak a kérdés alkalmat adott, hogy elmondja, egyszerű családból származik. A minimálbér helyett ő is a vállalkozók helyzetének javítását ajánlotta.
Az egyetlen női jelölt, Carly Fiorina ezúttal is érdemi válaszokat adott, de a többség valószínűleg arra emlékszik majd, ahogy Trump ismét belegázolt, rendreutasítva, hogy miért szakít mindenkit örökösen félbe. Az amerikai kommentárok szerint nehéz megmondani, hogy ki nyerte ezt a menetet, azt viszont konkrétan mérni lehetett, hogy ki beszélt legtöbbet és legkevesebbet. Ted Cruz több mint 13 percre ragadta magához a szót, Fiorina 11 percig beszélt, többet mint Trump, a legrövidebb ideig Bush és Carson jutott szóhoz. A FoxNews Rubiót és Cruzt látta legjobbnak. A syracuse.com honlap intenetes (azaz nem reprezentatív) felmérése szerint Trump 40, Paul 28, Rubio 11 százalékkal végzett az élen.
Christie csillogott az elővitában
Az egykori nagy reménység, Chris Cristie, New Jersey állam kormányzója és Mike Huckabee, Arkansas volt kormányzója ezúttal csak a „futottak még” vitában vehetett részt, leminősítették őket. Ez nem feltétlenül hátrány, mivel az elővitában csak négyen szerepeltek, a kiváló debattőr hírében álló Christie-nek könnyebb volt csillogni. A karizmatikus kormányzó a vetélytársak helyett elsősorban a demokraták éllovasára, Hillary Clintonra zúdított össztüzet.
Miközben Bobby Jindall, Louisiana állam indiai-amerikai kormányzója azzal vádolta Christie-t, hogy túlságosan liberális, államában kiterjesztette az egészségügyi ellátást, és a legszegényebbek támogatását, New Jersey kormányzója elhárította a személyeskedő visszavágást. „Inkább arról szeretnék beszélni, hogy mi lenne az országgal, ha további négy évig Obama politikája folytatódna” – mondta. Nem amiatt kell aggódniuk, szólította meg a nézőket, hogy mit tenne elnökként Huckabee vagy Jindal, gondoljanak arra, hogy Hillary Clinton mennyi pénzt venne ki a tárcánkból” – fogalmazott sarkosan.
Christie az egyik legaktívabb jelölt, fáradhatatlanul járja a korán szavazó államokat, ahol jobban áll, mint az országos felmérésekben. New Jersey kormányzója számára nagy csapás volt, hogy leminősítették. Chris Christie-t még egyáltalán nem temetik, olyan jelölt, aki a mérsékelt szavazókat is képes megszólítani. Nagy kérdés, visszaküzdi-e magát a főtáblára. Nehéz helyzetbe kerültek azok, akik az elővitára sem kaptak meghívást, így Lindsay Graham dél-karolinai szenátor és George Pataki, New York állam volt kormányzója. A 70 éves Pataki a USA Todaynek úgy nyilatkozott, a szabályok nem teljesen fair-ek, s a kedve is elment attól, hogy egyáltalán nézze-e a a vitát. Kétségbe vonta, hogy Trumpnak esélye lenne a győzelemre. Mint közölte, egyelőre még nem gondol arra, hogy visszalépjen.