A Verzió két szlogenje önmagáért beszél: Közöd van hozzá! és: A Verzió idén is megmutat, elgondolkodtat, megvitat! Ami azt jelenti, hogy a már hagyományos vetítések utáni beszélgetések a legfontosabb témákról idén is a fesztivál programjának szerves részei. A filmeket a Toldiban, a Művészben, a Cirko-Gejzírben, a Kinóban, az OSA Archívumban és a CEU-ne láthatja a közönség. A már bevált szekciók – nemzetközi és magyar panoráma – mellett idén önálló témakört ölel fel Európa ma legforróbb problémája, a menekült-kérdés. Idén a Verzió a menekültek és a migráns-krízis bemutatását helyezi a figyelem középpontjába, és azt vizsgálja, hogy a kép erejével hogyan lehet alakítani a közvéleményt, lebontani a sztereotípiákat, és cselekvésre ösztönözni.
A Magyar Helsinki Bizottság válogatásában a Mozog a világ: A menekült-válság képei elnevezésű programban nyolc dokumentumfilm látható. Közéjük tartozik a nyitógála bemutatója is, ráadásul a Szíriai love story premierjét különösen aktualitássá teszi az is, hogy ez a film az Európai Filmakadémia napokban nyilvánosságra hozott hivatalos listáján a legjobb dokumentumfilm díjának egyik friss várományosa. Jelölését követően Budapest az első város, ahol a nézők találkoznak a fesztiváldíjas művel és a forgatás miatt a szíriai börtönt is megjárt brit alkotójával, Sean McAllister rendezővel.
A film – amely több ismétlésben is látható – igazi dráma: öt éven át követi két szír szereplőjét, akik egy szíriai börtönben szeretnek egymásba, együtt menekülnek egy szabad élet reményében, ma Franciaországban élnek, szabadságban, de valami megroppant bennük. Két magyar film is része a Mozog a világ programnak. Az Azok címűt Vámosszabadiban, a menekülttábor megnyitása után forgatta a falu lakóiról Meggyes Krisztina. Az Afgán dzsungel című filmben Kovács K. Ákos egy napot örökít meg a Szabadka mellett gyülekező menekültek életéből. A válogatásban holland, görög, svájci, dán, osztrák filmesek munkái szerepelnek Az utóbbi Kis határ címmel az osztrák-magyar határ két oldalán élő embereket szólaltatja meg a menekült-válságról.
Újdonság az idén, hogy a kezdő- és diákfilmeseknek is versenyt hirdettek. Ez remek ötlet, a díjért nyolc fiatal verseng majd. A műfaj nyer vele, ha a valóság ezernyi társadalmi-emberi problémájára érzékeny új nemzedéknek ad megjelenési esélyt a szakma legjobbjainak szemléjén. Ahol például az egyik nagyágyú a megállíthatatlan texasi valóságfaggató, Joshua Oppenheimer. A két évvel ezelőtti Oscar-jelölt Az ölés aktusa című döbbenetes filmje társdarabját forgatta le, Velencében Nagydíjat kapott érte, s most ezt A csend képeit adta oda a Verziónak. Ott folytatja, ahol kezdte, a népirtó gyilkosokkal szembesíti tetteiket. De vissza a diákversenyhez: magyar résztvevője Haragonics Sára, aki a Szembenézés című filmjében mélyre ás az érzésekben, hogy elmondja: mit jelent az anya elvesztése egy családnak. Rajta kívül a válogatásban orosz, román, francia, belga, ukrán, észt produkció versenyez majd.
A nemzetközi panoráma szekció a legnépesebb, összesen 17 dokumentumfilm érkezett a világ sok tájáról, köztük az említett Oppenheimer-film, amely dán-brit színekben készült. De ismét láthatja a magyar közönség a pár napig moziban is időző híres filmet, az amerikai megfigyelési ügyeket leleplező Edward Snowdennel készült dokumentumot, a Citizenfourt, a találékony Laura Poitras bátorságának köszönhetően. A Cenzúrázott hangok ugyancsak izgalmas híradás az elhallgatásokról: Izraelből érkezett az 1967-es hatnapos háborúban harcoló katonák akkor rögzített, most első ízben cenzúrázatlanul közreadott vallomásait bemutató film. Az eredeti vallomások rögzítésében a nálunk is jól ismert, híres izraeli író, Amos Oz is részt vett. Montrealban nyert fődíjat az iráni Ayat Najafi Dalok a senkiföldjéről című munkája, amelyet politikai thrillernek mondanak, szereplői teheráni és párizsi énekesnők.
A CIA titkos pakisztáni drónháborújáról forgott a norvégok versenyfilmje, a Drónok. A chilei A gyöngyházgomb, amelyben a Pinochet-rezsim brutalitása elevenedik fel, idén Berlinben nyert díjat. A svájciak egy lausanne-i hajléktalanszállás lakóiról és személyzetéről forgattak váratlan nyerseségű beszámolót. Egy német nemzedék címmel a hírhedt anarchista Vörös Hadsereg Frakció alakulásának története elevenedik fel. Elképesztő képekkel lep meg az Új-Zéland és Afganisztán közös produkciójában készült Pislákoló igazság, amelyben a tálib korszakban betiltott több mint nyolc ezer órányi (!) filmből igyekeznek menteni az afgán filmrajongók az ország elveszett filmörökségét.
És van az idei Verzió-kínálatban egy másik Európai Filmdíj-jelölt is: a Zürichben fődíjat nyert nagyszerű román film, a Toto és nővérei. Egy magukra hagyott cigány kisfiúról és testvéreiről szóló dráma nemrégiben nagy sikerrel szerepelt már a Budapest International Documentary Festivál programjában. Aki akkor kihagyta, érdemes pótolnia most: mellbevágó film. A Fesztiválok legjobbjai válogatásban látható a svédek Minden arcnak neve van című filmje, amely a német koncentrációs táborokból szabadult, majd gyógyulni Svédországba kerülő egykori rabokról szól (olyanokról, mint Gárdos Péter Hajnali láz című regényének és filmjének hősei, azaz a szülei), akik egykori magukra ismernek egy archív híradófelvételen.
Szenzációsnak is mondható a magyar filmválogatás, hisz ott találjuk Almási Tamás sokat emlegetett filmjét, a Tititát, a kiváló alkotópáros, Cseke Eszter és S. Takács András On the Spot sorozatának darabját, a 9 hónap alatt a föld körfül: Zaatari-t, és a mozikban is bemutatott Driftert Hörcher Gábor rendezésében. Nagy Dénes remek kisfilmje után nyúl ugyanahhoz a témához másképp: a Seb az önbántalmazókról szól. A Lágy eső fiúhőse után ezúttal három nő áll a rendező figyelmének középpontjában. Konkol Máté filmje mindössze 8 perces, de benne van a történelem, a címe: Sárga csillagos kocsmák. Az Érpataki modell már elhíresült fesztiváljáró: a szélsőjobbos polgármesterről és autokrata módszeréről szóló film körül megkavargott nemrég BIDF levegője, de a holland filmesek munkája már akkor pontosan értő közönségre talált.
A mától november 15-ig tartó fesztivál záró filmje, a brit-kanadai Hogyan váltsuk meg a világot? soha nem látott archív felvételekkel rukkol elő a Greenpeace archívumából, de igazából azzal hat, hogy felidézi: 1971-ben egy baráti társaság egy atomkísérleti zónába hajózik és tiltakozásuk megragadja a világ képzeletét.
