A cenzúra dolgai az összes államokban napirendre kerülnek. Renaudel elvtársunk, a francia kamara csütörtöki ülésén éles beszédben fejtette ki, hogy új sajtóeljárást kell életbeléptetni, amely mellett az újságok közölhetik az országgal a valóságot. A sajtó iránt bizalommal kell lenni és a lapokat szabadelvűén kell kezelni. A hadvezetés érdekei is azt követelik meg, hogy az ország közállapotairól a lapok bírálatot mondhassanak, hogy a népesség ellátásara szükséges intézkedésekről beszélhessenek, a hadseregszállítók jövedelmének korlátozását követelhessék és a vagyonosak nagyobb fokú megadóztatásával már most is foglalkozhassanak.
Angliában is, ahol a lapok elég szabadon Írhatnak, számtalanszor megtámadták a kormányt a cenzúra miatt. Olaszországban állandóan napirenden van a cenzúra ügye és Németországban valamint Ausztriában erélyes mozgalom indult meg a parlamentben a sajtó szabadságának biztosítására. Befolyásos testületek, parlamenti csoportok követelik minden államban, hogy a belső állapotok bírálata elé ne állítsanak gátakat.
Magyarországon a parlament még nem foglalkozott a cenzúra kérdésével. A pártok békés együttműködése nálunk minden parlamenti bírálatnak nyakát szegte, ennek folytán azok az urak, akiket a sajtó ellenőrzésével megbíztak, saját belátásuk szerint intézik a lapok irányítását. Működésűket eddig csak a főváros közgyűlésén kifogásolták és ott is csupán azzal vádolták őket, hogy csak a kormányt védelmezik, azonban a fővárost mindenki támadhatja.
Ezenkívül csak egyes lapok hibáztatták a sajtófölügyelettel megbízott testület működését. A cenzúra érdeméül tudjuk be, hogy föl tudott emelkedni arra a magaslatra, hogy még a róla irt cikkek nagy részének közlését is megengedte és ezzel elismerte, hogy a cenzúra is tévedhet, hogy az ilyen irányú bírálat is jogos.
Újabban a Népszava nagyon sokszor üres foltokkal jelen meg, ami azt bizonyítja, hogy cikkeink közlését nem engedélyezik. Föltételezzük, hogy a cenzúra jóhiszeműen tiltja meg bizonyos cikkek közlését és úgy véli, hogy törvényes jogait gyakorolja, amikor olyan cikkeket is betilt, amelyek az ország közállapotaival, a hadbavonultak hozzátartozóinak segélyezési ügyeivel és az élelmiszerdrágasággal foglalkoznak.
Az 1912. évi LXIII. tc. a háború esetére szóló kivételes intézkedéseket tartalmazza.
A 18. szakasz arról szól, hogy a hadművelettel összefüggő dolgokról nem szabad hírt adni. A Népszava ilyen híreket soha-sem közölt és a sajtóalosztály még sohasem jutott abba a helyzetbe, hogy ilyen cikk közlését kifogásolja.
Valószínű tehát, hogy a sajtóalosztály a 20. szakasz intézkedései alapján tiltja meg azoknak a cikkeknek közlését, amelyekben mi a belső bajokat bíráljuk. Az idézett szakasz a következőket mondja: „Minden oly hírek közlése, amely a lakosság körében nyugtalanságot vagy izgalmat kelthet, hátrányos befolyással lehet a monarchia katonai helyzetére ós a hadviselés érdekeit is veszélyeztetheti, ennélfogva az ily hírek csak akkor közölhetők, ha azok hivatalos forrásból erednek vagy közlésükhöz a miniszterelnöki sajtóiroda, vagy az illetékes kormánybiztos kifejezetten hozzájárul''.
Teljes tárgyilagossággal meg kell álla-pitanunk, hogy a cenzúra ezeket a rendelkezéseket helytelenül értelmezi. A helyzet ugyanis az, hogy számtalan cikkünket elnyomták, mert az élelmi szer uzsorával foglalkozott és kíméletlenül föltárta a létező bajokat. A cenzúra úgy vélte, hogy cikkeink alkalmasak arra, hogy a lakosság körében nyugtalanságot vagy izgalmat keltsenek, holott a mi szerény véleményünk szerint nem a cikkeink keltettek izgalmat, hanem azok csak visszatükrözték azt az izgalmat, amelyet a lakosság körében az élelmiszeruzsora idézett föl.
Irtunk a gabona rekvirálásáról, a maximális ármegszabásról és sok másról, ami lapunkban nem jelenhetett meg. Cikkeink nem okozhattak izgalmat, mert íme, kitűnt, hogy a kormány maga is helyesnek tartja követeléseinket, mert néhány nap előtt elrendelték a kényszereladást, rekvirálták az egész ország gabonáját és szigorú büntetéseket szabtak az uzsorásokra.
Ezért föltétlenül meg kell szüntetni az eddigi gyakorlatot. Az uzsora és a visszaélések keltenek izgalmat és ezek veszélyeztetik a hadviselés érdekeit. A lapok bírálata a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a kormány erélyesen járjon el. Ha tehát a cenzúra a kivételes intézkedések szellemében akar eljárni, akkor örömmel kell üdvözölnie minden olyan cikket, amely felháborodást és izgalmat okozó visszaélésekről ad hírt, mert ezek a legalkalmasabbak a hadviselés érdekeinek előmozdítására.
Népszava 1915. november 6.