Vezekelni készültem már az M1 következetlenségei miatt. Szóvá tettem a minap, hogy Orbán brüsszeli fölhorkanása okán a kormányhíradó gyorsan átállt a békés információra, hirtelen eltűntek a sokkoló menekült képek. Aztán megdöbbentem, másnap minden visszatért, Európa ismét nyomorgott, áradt mindenütt a szerencsétlenek tömege, fél óránál tovább tartott megint az elviselhetetlen kálvária. Már-már bocsánatot kértem volna a félretájékoztatott olvasótól, de a hét második felére csak helyreállt a rend. Európa csöndes, újra csöndes, az a vezető téma, hogy a turisták oltalmára erdeinkben százszámra nőnek ki a földből az „eső beállók”. Milyen szép szó, a kormány ezek építésén buzgólkodik. Igaz, kiderült, ezt is uniós pénzen teszi, de sebaj, a szándék a higgadt béke látszata. Ahol épülnek az eső beállók, ott teljes a harmónia, kit érdekelnek a boldogtalan hazátlan szírek. Így kell szerkeszteni. Junckert Brüsszelben megróni, az M1 nézőit meg szépen elringatni.
- Belföld
- Gazdaság
- Külföld
- Vélemény
- Kultúra
- Podcast
- Fotógaléria
- Szép Szó
- Visszhang
- Nyitott mondat
- Reflektor
- Bűnügy-baleset
- Sport
- Mozaik
- Napi Visszhang
Konszenzusra törekedne Ankara
Vészjósló hangulatban rendezik meg vasárnap a török parlamenti választást. Rendkívüli idegesség előzi meg a voksolást. A kormánypárt, az AKP attól fél, hogy ezúttal sem lesz képes abszolút többséget szerezni, az ellenzék a média- és szólásszabadság további korlátozásától tart, a lakosság pedig újabb véres merényletektől. Ankarának nyugalomra lenne szüksége, de félő, hogy a voksolás után sem lesznek tisztábbak a viszonyok a belpolitikában, s folyatódik a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság.
