A Koppenhágai Egyetem kutatói hét ember fogmaradványaiból vettek mintát, melyek bakteriális fertőzés nyomait tartalmazták. Azt is kimutatták, hogy a kórokozó nem válthatott ki a bubópestisjárványt és bolhák sem terjeszthették, ezek a tulajdonságok később alakultak ki - számolt be a Cell című szaklapban megjelent tanulmányról a BBC News.
A tudósok 101 ősi csontvázat vizsgáltak meg, a maradványok lelőhelyei Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig terjedtek. Hét egyed fogain fedezték fel a Yersinia pestis baktérium nyomait. Az emberi maradványok legidősebbike 5783 éves volt. Az elemzés kimutatta, hogy a baktérium korabeli állapotában még hiányoztak azok a vonások, amelyek halálos világjárványhoz vezethettek volna. Ekkoriban csak szeptikus vagy tüdőpestist okozhattak, mely szinte mindig halálos.
A baktérium genetikai kódjának változásait analizálva a kutatók úgy becsülték, Kr. e. 1000-ig tartott, amíg kialakult a kórokozó ma ismert formája. Egyik mutációja lehetővé tette, hogy a baktérium életben maradjon a bolha szervezetében. Ez volt a betegség történetének legjelentősebb mutációja, mert ez vezetett a leggyorsabb terjedéshez.
Egy újabb gén - a pla nevű - tette lehetővé, hogy a kórokozó különböző szövetekbe hatoljon és bubópestisjárványt okozzon. "Kimutattuk, hogy a pestis már az eddig véltnél 2000 évvel korábban elterjedt. Az ilyen kutatások idővel segítenek megérteni, honnan eredtek, hogy alakultak ki a betegségek" - mondta Este Willerslev, a tanulmány vezető szerzője, aki úgy véli, a pestis nagyban befolyásolta a korai emberi populációk sorsát.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az európai népesség nem fokozatosan növekedett, hanem történelmének egyes időszakaiban akár 60 százalékkal is csökkent. Lehetséges, hogy a pestis számlájára is írható a veszteség. A pestis ma is fertőz néhány országban: 2013-ban 783 esetet regisztráltak a világon, 126-an haltak bele a betegségbe. Az fertőzések többnyire Afrikában történnek, ám a kór még az Egyesült Államokban is felüti a fejét.