1915.
Román Ferenc
Hegyes völgyes itten a táj
Hol a baka most pusztán áll
Dnyeszter folyó jobb oldalán
Dalolgatja bús dalát.
Szomorúan néz ő hátra,
az elhagyott szép hazára
Melytől búcsút vett egy éve
Úgy indult ki a harcztérre.
Otthon hagyta a hitvesét
És a szeretett gyermekét
Sok meg az édes szüleit
Mind megannyi testvéreit.
Mostan mindent hátra hagyva,
Harczol itt a hadjáratba
A vad ellenséggel szembe
Soknak kerül életébe.
Előre néz a folyón át,
Nem lát egyebet mint muszkát
Túloldalon van a muszka
Van jó erős akadálya.
Száz méternyi széles folyó
Az könnyen át nem úszható
Azért mégis át kell menni
A parancsot teljesítni.
Koromsötét éjszakába
Hidat vertünk hamarjába
Itt a muszkát meg kell verni
Sikerült is általjutni.
Kit a ruszi golyó talált
A vízbe találta magát
Amely mohón eltakarta
Dnyeszternek a zúgó habja.
Dnyeszter zavaros vize
Magyar vérrel lett befestve
Még a nap se süt le rája
Galíczia folyójára.
Mogorva erdőknek lombja
Komoly árnyékkal borítja
Hogy a fényes nap sugárja
Ne süssön le a folyóra.
Azok, akik élve vannak
Szerencsésen általjutnak
Folyton hajtják a muszkákat
Előttük az meg sem állhat.
Mindazok, kik itten vannak
Ilyesmivel foglalkoznak
Így folyik a baka élet
Most én is azok közt élek.
(Írta: Román Ferencz. 1915. Október 6.)
Okt. 7. Ma újra disznót ölünk, megint eszünk jó paprikást, a háborúban ez úgyis ritkaság. A falun keresztül most erősen ágyúznak a mi tüzéreink, és jobbról, balról is ágyúznak a mieink. De jó volt a malacpaprikás!
Okt. 8. Készülünk valahová, talán támadásra. Most gránátokat és világító patronokat, drótollókat osztottak. Este indultunk is, és másik faluban voltunk 12-ig.
Okt. 9. Ma hajnalban támadás lett volna, de nem volt szerencsére orosz ott, ahová mentünk. Okt. 10. Ma a sárnak a letisztításával foglalkoztunk, ami tegnap bőven ragadt ránk a járhatatlan galíciai úton, mégpedig erős, vörös sár, ami ragad nagyon. Délután új helyre mentünk, ami jobb volt, mint a régi, és a hatvanötös banda nagyon szépen játszott.
Okt. 11. Ma ásni és dolgozni voltunk a tizenharmadik századnál, és találkoztam Lajossal, amiért majdnem elmaradtam a jó menázsiról. Zsíros húsos tészta volt, nagyon jól készítették el. Okt. 12. Ma jókor jelentették, hogy megyünk előre. Előre mentünk is, de délután egy helyen megállottunk, elástuk magunkat, és erősen belőtt az orosz. Nekem egy méternyire mellettem esett le egy srapnelhüvely, és szerencsém, hogy a jó Isten megoltalmazta az életemet. Parti meghalt, őt megérte a fején és a mellén is. Ott temették el is, ahol meghalt.
Okt. 13. Ma reggel köd volt az új helyen, és láttunk egy pár kozákot. Lőttünk is rájuk. Azután látjuk, hogy oldalról fut ám a baka, és nekünk is futni kellett, de már golyózáporban, és nagyon sokan ott maradtak. Azután egy majorban volt a mi gépfegyverünk, az tartotta fel az oroszt. Jöttünk mentünk, azután egyszer délután már dekungba mentünk, ahol azelőtt 65- ösök voltak. Itt azután már megtalált a konyha. Ilyen veszélyben nem voltam még soha, mint ekkor voltam.
Okt. 14. Az éjjel feldvahén voltunk, de majd megfagytam, oly hideg volt, és kértem a jó Istent, mulasztaná már el ezt a háborút, sok embernek örömére.
Okt. 17. Semmi különös eset nincs.
Okt. 19. Ma írtam levelet Subik főtisztelendő úrnak a 70. postaszámra, ugyan ír-e választ rá.
Okt. 20. Ma délután fürdünk és a ruhánkat gőzben főzik a tetvek irtása végett. Jó almás rétest ettünk, igaz, hogy húsz fillér volt egy.
Okt. 21. Ma nincs semmi különös dolog.
Okt. 22. Ma bent voltunk abban a kifosztott faluban, szét van ott szórva minden, még az ágy szalmája is. Okt. 23. Ma feldvahén voltunk abban a bizonyos faluban. Volt is kozák, és agyonlőttek egy embert. Már vettem egy zsebórát tíz koronáért, szép emlék lesz, ha hazamegyek ebből a nagy háborúból. Okt. 29. Semmi különös nincs.
Okt. 30. Ma nincs semmi eset.
Nov. 1. Ma újra írtam Subik főtisztelendő úrnak egy levelet, mert választ még nem kaptam az elsőre. Nov. 4. Ma kaptam meg a Subik főtisztelendő úr levelét. Kérdezi, kik vagyunk itt kerecsendiek, és kér, hogy írjak gyakrabban.
Nov. 8. Ma írtam levelet édesapámnak a levelére, amiben írja, hogy a szerbekkel már majd végeznek, és már mindenfelől hallatszik a béke, amit adjon is meg már a jó Isten. Nagy ágyúdörgést hallunk balfelől, amerre a honvédek vannak.
Nov. 11. Pista bátyám azt írta ma, hogy beteg lett, mert nagyon megáztak a vetésnél. Kívánom a jó Istentől, hogy jobban legyen mielőbb. Még azt is írja, hogy bízzunk a Jóistenben, majd vége lesz a háborúnak, mert a szerbek már le vannak verve, és hamarosan végeznek velük. Adja is az Isten mielőbb. Nov. 14. Már megint kezdik mondani, hogy megyünk más harctérre pedig már jó lenne itt maradni a kész állásban és jó helyen.
Nov. 18. Az éjjel nagy hófúvásban tartottunk szolgálatot és egész nap hánytuk a havat. Egészen eláztunk és fáztunk, minden állás tele volt hóval fújva.
Nov. 19. A hó ma is esett egész napon át, és jött a hatodik batalion segíteni kitisztítani az állásokat. Nov. 20. Ma végre elállt a hó és hánytuk egész nap a segítséggel együtt.
Nov. 24. Ma a templomban voltam szentmisén Beremiában, azután pedig Svierkovszkéban voltunk, és megnéztük a feltört templomot. Megvolt minden, csak szét volt hányva még a miseruha is.
Nov. 27. Már a gyertyát és a holmit is hordják a templomból a katonák, de én nem hozok el egy szöget sem a szent helyről.
Nov. 29. Ma kaptam levelet János bátyámtól. Két hónapig ment hozzá a levél, de egy hónapig jött az övé, és írja, hogy örül, hogy én is védelmezem a hazámat és bíztat, hogy a jó Isten majd hazasegít a jó szüleimhez. A címe ez az: új John Molnár, 228767. th. St. New York.
Decz. 3. Ma a tűznél írtam levelet haza és megköszöntem édesanyámnak a gondoskodását, amiért mindent küldött, amit csak gondolt, hogy kell.
Decz. 6. Ma kaptam két újságot hazulról. Azt írják, hogy a szerbeknél a befejezést jelentik a hadvezetőségek. Ami harcz még folyik, az már csak utócsatározás a menekülő hadsereggel, és hogy Petár király öngyilkos akart lenni, de megakadályozták. Nem is lesz már Szerbia az övé újra úgysem soha többet, ha az angol és a franczia , olasz és orosz odaküldi az embereit, még akkor se. Decz. 19. Ma meggyóntunk és megáldoztunk a faluban és misét hallgattunk. Édes Istenem, engedd megérni, hogy még a mi kis templomunkban hallgathassam a gyönyörű misét, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus saját vérével szerzett, és otthon érhessem meg a kis Jézus születésének gyönyörű ünnepélyét. Ezt kérem én a jó Teremtőtől karácsonyi ajándékul, és a hálámat tán ki sem tudnám fejezni neki.
Decz. 23. Az éjjel fél öttől tizenkettőig a tűznél csak félóráig voltam, a többi idő alatt pedig a havon tánczoltam, mintha lakodalomban lettem volna, mert hideg volt és a hó is esett, a szél pedig fújt.
Decz. 24. Ma karácsony estéje van, és mink a lövészárokban töltjük el ezt a gyönyörű ünnepet. Igaz, nekünk is van karácsonyfánk és a kis Jézus nekünk is hozott ajándékot, de a béke és szeretetnek ezen a nagy ünnepén is csak úgy hallatszik a lövöldözés mint máskor és az éjféli misét, aminél szebbet az egész évben nem tudok, a tűz mellett töltjük el szolgálatban. De édes Jézuska, aki azért születtél, hogy az embereket megváltsad, váltsd meg már a mi szenvedésünket is, és add vissza a sok szülőnek azokat, akik tőlük távol a hazáért szenvednek és vérzenek. Ez lenne a kisded Jézusnak legkedvesebb ajándéka a karácsony szent ünnepére.
Decz. 25. A szent karácsony ünnepét a harcztéren a karácsonyfa örvendezteti meg, amit a hadnagy úr és a zászlós úr ajándékaival raktunk meg, és a hadnagy úrék is megnézték, hogy szép-e, és szépnek mondták. Azután énekeltünk és imádkoztunk, hogy adjon még a kis Jézuska boldogabb karácsonyt is, mint ez a mostani, és hogy adja meg a békét amit úgy várunk, mint a régi népek a Megváltót, hogy mikor születik meg már, amit oly régen várnak. A hazai nagyközönség azért, hogy kellemesebb legyen nekünk is a karácsony, sok ajándékot küldött a harcztérre. Már kaptunk is egy zsebkönyvet és szivart, czigarettát, dohányt, pipát, zsebkést és süteményt.
Decz. 31. Már napok óta halljuk, hogy nagyon erősen ágyúznak Bucsacz felé és tegnap ide, a mi dekungunkba is lőtt a muszka vagy tizenötöt. Úgy látszik, itt is akar valamit csinálni az ördög fajzatja azért lőtt be. Most már az év elmúlik mikor éjfél lesz, de a háború még tovább tart, és bár adná a jó Teremtő, hogy már nagyobb részét békével tölthessük el az új évnek, amit adjon meg a kis Jézus, ki azért született, hogy az embereket megváltsa a túlvilági szenvedéstől. Ezzel vége az évnek. Amen.
1916.
Jan. 1. Az újév nagy élénkséggel köszöntött be hozzánk, az ágyú még éjjel is szólt. A szibilszki magaslatot nagyon lőtték a mieink, de nappal már veszélyes Spierkováczra járni. Ha három négyet az oroszok megtalálnak, rálőnek és közelebb is vannak, mint hamarább voltak.
Jan. 6. Az ágyúk karácsony óta nagyon élénken tüzelnek minden nap. Néha mintha csak vonat zörögne folyvást, megszakítás nélkül. A balszárnyon át akarja törni a frontot Bucsacznál, de a legnagyobb veszteség sem bírja áttörni. Azt mondják, hogy már kilenczezer halottja van ott azon a helyen. A multkor már tizenöt soros svarmléniája is megtört a czár atyusnak. Ma van a karácsonyuk a muszkáknak, és nem bírta áttörni még eddig sem a védelmi vonalat, pedig a czár azt mondta, hogy karácsonyra az övének kell lenni Bucsacznak, de a honvédek is résen voltak. Nekem az a gondolatom, hogy most állunk közelebb a békéhez mint bármikor, mert ez a nagy harcz már a végső erőlködés, és adja is a jó Isten, hogy úgy legyen.
Jan. 7. Még mindig zúgnak az ágyúk a balszárnyon megszakítás nélkül, pedig azt mondják, hogy nagy veszteségeik vannak az oroszoknak. Bár veszne is el az egész hadserege már.
Jan. 14. Ma megkaptam a Ferencz bátyámtól jött csomagot, ami karácsonyra volt szánva ugyan, de elkésett, mert tizenkilencedikén lett feltéve és csak ma kaptam meg. Volt benne két tábla csokoládé, négy zsebkendő, tuczat gyufa, dió, alma és kalács, két nagy darab, de nagyon jó volt. Édesapám azt írja, hogy új sorozatra mennek. Bár ne maradna be ő és senki se.