Egy 2013-as tanulmány szerint a Szahara alatti Afrikát 2012-ben 33,8 millió turista választotta úti céljául. Ez önmagában korántsem jelentős szám, hiszen Franciaország egymaga 83 millió külföldi látogatót vonzott, ám a változás mégis szembetűnő. 1990-ben mindössze 6,7 millió turista kereste fel ezt a területet, azóta ez a szám jelentősen megnőtt. A tanulmány készítői szerint megfelelő hozzáállással és természetesen a szükséges intézkedések megtételével a turizmus nagyjából 3,8 millió új állást tudna teremteni Afrikában.
A Világbank adatai szerint 2012-ben a térségnek 36 milliárd dollár bevétele származott a turizmusból, amely így 2,8 százalékkal járult hozzá a régió GDP-jéhez. Pedig elég kevés olyan ország volt, ahol szervezetten, kiépítetten működik a turistaipar. A jelentés mindössze nyolc államot sorol ebbe a kategóriába: Kenyát, Tanzániát, a Zöld-foki Köztársaságot, Ghanát, Botswanát, Mauritiust, Namíbiát és Dél-Afrikát.
Persze eljutni sem egyszerű ezekbe az országokba. Az Afrikába utazók legfeljebb fele viseli türelemmel az előkészületeket, 50-70 százalékuk a vízumrendszerek, a szállásfoglalás és a különböző programok komplikáltsága miatt inkább túraszervezők segítségét veszi igénybe. Ha pedig valaki mindezeken túljutott, de mondjuk nem maradt már energiája, hogy az interneten tájékozódjon, még kellemetlen meglepetés érheti a szálláshelyen. A tanulmány adatai szerint Afrika 390 ezer hotelszobájának mindössze 10 százaléka felel meg nemzetközi szabványoknak.
Sok ország viszonylag elzárt maradt a turisták elől, mivel törékeny politikai rendszerek, diktatúrák vagy látványos közbiztonsági problémák jellemezték őket. Voltak olyan országok, amelyeket a nemzetközi, legtöbbször negatív média visszhangok nem tettek igazán kecsegtető utazási célpontokká. Furcsa módon ezek az eddig elfelejtett, megbélyegzett országok ma már csillogó pontokká váltak a turisztikai térképeken.
Ilyen például Uganda is. A klíma kellemes, soha nem érezzük sem hidegnek, sem melegnek, mivel az Egyenlítőn található ugyan, de tengerszint felett 1000 métertől, magasan fekszik az ország nagy része és a Viktória-tó medencéje állandóan kellemes szellővel mozgatja át a levegőt. Itt ma még nem tolonganak a fényképezőkkel és objektívekkel felszerelt tömeg-turisták. Kellemes és mindig vidám, „még átlagban azért nem professzionális vendéglátás” mellett tölthetünk különleges napokat az ország bármelyik részén.
Ehhez viszont szükség van arra az elhatározásra, hogy a kormányok ne elégedjenek meg azzal, amit a jelenlegi, néha egészen minimális erőfeszítéssel el tudnak érni, hanem tegyenek komoly lépéseket a vendégek fogadására. Így javulhat a szolgáltatások minősége és értéke, a turistaipar szereplői megfelelő politikai támogatásban részesülhetnek, megfelelő környezetet teremtenek a beruházásoknak – és a listát még hosszan lehetne folytatni. Ezek a nehéz lépések viszont még mindig könnyűnek tűnnek a politikai stabilitás megteremtéséhez képest.
Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság (AHU) elnöke szerint is hatalmas lehetőségek rejlenek a földrész turizmusában. Szerinte Afrika gazdaságának pontosan a turizmus lehet a húzóágazata. Egyes statisztikák szerint egy fejlett országból érkező turista hét helybelit tud eltartani közvetve, a turizmushoz kapcsolódó munkalehetőségek által. Már az a körülbelül harmincmillió turista, aki ma az olyan Szaharától délre fekvő országokba látogat, mint Uganda, Kenya, Namíbia, Botswana, Zambia, vagy Tanzánia, - melyek kifejezetten alkalmasak turisták fogadására – hatalmas gazdasági lehetőséget jelent.
Ha sikerülne a növelni a kínai turisták tömegét - mint Kenyában, ahová rengetegen érkeznek Kínából – akkor több millió munkahelyet teremthetnének. Ezáltal a helyiek is a szülőföldjükön találhatnák meg a megélhetésük forrását. Balogh Sándor a siker titkát az aktív PR-tevékenységben látja, hiszen az említett országokban jó a közbiztonság és nyugodtan lehet enni a helyi ételekből is. A turista tehát szinte európai körülményeket találhat. A szállodák minősége, a kiszolgálás színvonala néha talán jobb is, mint a kontinensünkön, már szinte azoknak a gyarmati időknek a nyugalmát idézi, amivel Európában már aligha találkozhatunk. A Magyar Afrika Társaság elnöke szerint el kell hitetni a turistákkal, hogy nyugodtan felkereshetik a fekete földrészt. Aki már járt ott, megismerte a természeti szépségeket, az állatvilág gazdagságát, az tudja, Afrikát legalább egyszer mindenkinek látni kell!