Az Európai Unió csak hatalmi szóval tudta megakadályozni, hogy még jobban elfajuljon az egyre élesedő szerb-horvát vita, miután felszólította Zágrábot arra, oldja fel a határ blokádját. Az utóbbi húsz év legdurvább üzengetése bontakozott ki ugyanis a két ország között azt követően, hogy Horvátország lezárta a Bajakovo-Batrovci határátkelőjét a teherforgalom előtt. „Azok az országok, amelyeket a menekültválság a legkevésbé veszélyeztet, színjátékot játszanak. Hogy miért? Majd Isten előtt felelnek tetteikért.” – fogalmazott Zoran Milanovic horvát miniszterelnök Szerbiára és Magyarországra utalva.
Bár azóta enyhült a helyzet, az üzengetés azóta is folyik. Aleksandar Vucic szerb kormányfő például azt közölte, hogy miközben a menekültválságban Milanovic számára „krumplikról és paradicsomokról van szó”, ő emberekről beszél. Hozzátette, senkinek sem engedi meg azt, hogy megalázza hazáját. Miközben Vucic az utóbbi években megpróbálta rendezni a viszonyt a szomszédos országokkal, a menekültválság szinte napok alatt rombolhatja le mindazt, amit felépített. Ugyanakkor a szerb kormányfő nem jött ki rosszul a válságból, szerb közlések szerint az uniós belügyminiszterek köszönetet mondtak Belgrádnak azért, ahogyan a menekültekkel bántak, másrészt az EU is inkább Zágrábot hibáztatta a két ország közötti feszültség kipattanásáért.
Mindenesetre utoljára a balkáni háborúk idején olvashattunk ilyen szalagcímeket a belgrádi lapokban, mint mostanság. Az Informer című lapban Milanovic kormányfő arca mellett ez a felirat volt olvasható: „Usztasa banda: Blokádot vezetnek be ellenünk, miközben belőlünk élnek”, a bulvárlap, a Kurir így látja: „A horvát miniszterelnök hülye”. A lap egy cikkében azt állította, hogy a horvát rendőrök szerb kollégáikra akartak lőni a határnál. az Alo szerint „Őrült vezeti háborúba a horvátokat”. A Vecernji List ehhez képest visszafogott volt azzal a szalagcímével, hogy „A menekülteket erőszakkal küldik vissza Szerbiába”. A felirat szintén Zoran Milanovic képe mellett virított. A legmérsékeltebb a Dnevni list és a Danas volt, ezek a lapok azzal foglalkoztak, hogy kiszámolják, mekkora kárt okoz Szerbiának. Ez utóbbi ezt az összeget több tízmillió euróra tette. Mérsékeltebb a szerb szocialistákhoz közel álló politika is.
A feszültséget egyébként nem különösebben enyhítette Aleksandar Vucic és Tonino Picula volt horvát külügyminiszter, jelenlegi európai parlamenti képviselő találkozója sem. A szerb kormányfő Belgrádban azzal vádolta Zágrábot, hogy „fasiszta” módon viselkedett. Picula erre azzal vágott vissza, hogy a találkozón „olyanok is helyet foglaltak, akiknek fasiszta múltjuk van”, nyilvánvalóan arra utalva, hogy Vucic és egy sor párttársa a Szerb Haladó Párt (SNS) megalapítása előtt a Vojislav Seselj által fémjelzett Szerb Radikális Párt (SRS) tagja volt. A belgrádi külügyminisztériumban múlt héten tiltakozó jegyzéket akartak átadni a horvát nagykövetnek, aki megtagadta ezt. Akadnak azért mérsékeltebb hangok is. Vesna Pusic horvát külügyminiszter figyelmeztetett arra, mielőbb enyhíteni kell a két ország közötti feszültséget.
Kérdés, hogyan hat a balkáni viszonyokra, ha tovább áramlanak a menekültek Európába, hiszen a térség államai Jugoszlávia felbomlása után majdnem két és fél évtizeddel sem igazán szívelik egymást. A szlovén sajtóban egyébként nem foglaltak állást sem Zágráb, sem Belgrád mellett, bár inkább Horvátországot tartották a ludasnak az elfajult kereskedelmi vitában. A Vecer című lap arról számolt be, hogy ez a feszültség a Jugoszlávia felbomlása előtti időszak légkörét idézi, amikor a fegyveres konfliktus kereskedelmi blokáddal kezdődött. A maribori lap emlékeztetett arra, hogy a horvát pártok a választási kampány lázában élnek, s „a gyűlölt szomszédra mutogatnak, aztán intézkedéseket, majd ellenintézkedéseket hoznak, úgy viselkednek, mint a gyerekek, mintha az egésznek ne lennének súlyos gazdasági következményei”. A lap úgy véli, az EU-nak az asztalra kellene csapnia, s világossá kell tennie, hogy mindkét országnak fel kell hagynia a kölcsönös fenyegetőzésekkel.
A ljubljanai Dnevnik a két ország feszültsége kapcsán Miro Cerar szlovén kormányfő magatartásáról ír. A lap meglepőnek tartja a miniszterelnök viselkedését, amikor Horvátországot azzal bírálta, hogy nem védi megfelelően az EU külföldi határait, miközben a szomszédos országba „tízszer annyi menekült érkezett, mint Szlovéniába”. A Dnevnik amiaatt is bírálja Cerart, mert azt sugallta, hogy a menekültek „támadásra készülő hadsereget képeznek”. A vezető szlovén napilap, a Delo kommentárjában Zoran Milanovic horvát kormányfőt bírálta, aki –mint a lap írja – a horvát választás közeledte miatt döntött a blokád mellett. „A voksolás miatt a horvát kormányfő nem engedheti meg azt, hogy vereséget szenvedjen Vuciccsal szemben” – emlékeztetett a lap.
Mint láthatjuk, a szlovén sajtóban meglehetősen kritikus hangnemben írnak a horvát szomszédról, ami arra utal, hogy Ljubljana számára ma már nem Belgrád, hanem Zágráb a fő ellenfél. Nem is kell annyira messzire visszamenni a múltba, hogy megértsük ennek az okát. Szlovénia és Horvátország között már régóta határvita dúl, amelynek a megoldására egyelőre vajmi kevés az esély. Ez azért is különös, mert mégiscsak két uniós tagországról van szó, s elvileg olyan állam nem lépheti át az EU kapuját, amelyiknek lezáratlan „határügye” van bármely szomszédos állammal.
A délszláv sajtóban csak Pirangate-nek nevezik a horvát-szlovén határvitát. A két ország már Jugoszlávia széthullása, 1991 óta vitatkozik a Pirani-öböl hovatartozásáról. A szlovének számára nagyon fontos kérdésről van szó, hiszen amennyiben nekik ítélnék a tengeri terület nagy részét, akkor juthatnak csak ki saját tengeri szakaszon a nemzetközi vizekre. 1992-ben az Európai Tanács segítségével állapították meg az itteni határt. Egy évvel később azonban Ljubljana úgy döntött, hogy ezt nem fogadja el, mert – vélekedése szerint – az öböl teljes része Szlovéniát illetné meg.