- Üzenetértékű, hogy Jean-Claude Juncker váratlanul megjelent a Horn Gyula-mellszobor keddi avatásán?
- Mindenképpen, hiszen az Európai Bizottság elnöke nemcsak a történelmet, hanem a mai magyar helyzetet is jól ismeri. Ráadásul nemcsak neki vannak mélyreható információi hazánkról, hanem a mellette lévő első alelnök, Frans Timmermans is tisztában van a magyar ügyekkel, élt is Magyarországon. Tehát egészen biztosan jelzés - az egyébként a Fidesz uniós pártcsaládjából jött - Juncker részéről, hogy megjelent a rendezvényünkön. Ez gesztus, hiszen az EB-elnök épp aznap emlékezett meg, s nevezte határbontó európai példaképnek Horn Gyulát, amikor Magyarországon súlyos törvények léptek hatályba. Tudta nagyon jól, hogy szeptember 15. most milyen gyászos nap Magyarország európaiságára nézve. Az volt üzenete, hogy az európai demokratikus gondolkodás fősodra mennyire más ahhoz képest, amit Orbán Viktor művel. Ugyanakkor azt is el kell, mondjam, hogy noha látható: Európa demokratikus politikai erői és képviselői undorodnak és epét hánynak az Orbán-féle kormányzástól – ha ezt egyáltalán kormányzásnak lehet nevezni -, sőt, sokan az európai közösség fekélyes részének tekintik a mai Magyarországot, valójában most nem ezzel foglalkoznak az EU-ban. Mert noha Magyarországon áthúzott körülbelül 160 ezer menekült, és az ő egy vagy két napjukat – jó esetben csak ennyit – megkeserítette Orbán, ez a probléma még mindig össze sem hasonlítható azzal, hogy nekünk itt az EP-ben és a vezető uniós döntéshozó testületekben az iránt kell felelősséget viselnünk, hogy mi lesz velük holnap, a jövő héten és a jövő hónapban. Sőt, nem is igazán nekünk, mert ez utóbbi most elsősorban Németország, Dánia és egyéb államok gondja. Bármilyen cinikus volt is Orbán, abban tényszerűen igaza volt, hogy a mostani európai bevándorlási politika elsőként a németek gondja, hiszen ők vállalták ezeknek az embereknek a befogadását.
- Viszont ön is azt mondta – éppen Hornra emlékezve -, hogy egész Európának befogadónak és szolidárisnak kell lennie.
- Persze, hiszen Horn Gyula lehet példa arra, hogy a határ átvágása vagy épp lezárása miféle szimbolikus üzenet. Valójában ugyanis azt, hogy az ő személye és tette milyen jelentőséggel bír ma Európában, nem is maga az aktus, hanem az azt követő folyamatok határozták meg. Magyarország sorsát sem a törvények hatályba lépése, a rendkívüli állapot kihirdetése határozza meg hosszútávon, hanem az, hogy a következő hetekben és hónapokban mi történik majd. Nagyon divatos mostanában - főleg Orbánék térfelén - Európa végét vizionálni, de tisztázzunk valamit: az osztrák és a német hadsereg, amelyet most mozgósítanak, a menekültek érdekében, humanitárius munkára készül fel. Eközben Orbán Viktor a magyar hadsereget támadó jellegű műveletekre hívatta össze, hiszen fegyveresen akar civilekkel szemben fellépni. Ég és föld. A másik pedig, hogy föl kellene fogni: Európa piszok erős. A világ legnagyobb gazdasági hatalma, rengeteg pénze van, nagyon gazdag országok alkotják, s az EU-nak megvannak az eszközei, hogy bizonyos problémákat hatékonyan tudjon kezelni. Európa ráadásul 2012 óta béke Nobel-díjas, ami sok szempontból kötelezi. Így bár előfordulhatnak olyan pillanatok, hogy hirtelen idezúdul ezer, tíz-, százezer vagy egymillió menekült, Európa tudja kezelni a kérdést. Bár azt kissé frivolnak tartom, ahogyan a német kancellár szájába adták a „nincs fölső határ” kijelentést, de valahol tényleg így van. Az európai nagyvonalúságnak nincs fölső határa. Nem lehet. És ez az, amit Orbán Viktor egyáltalán nem értett meg, s ez az értetlensége, valamint az ebből fakadó politizálása az oka annak, hogy nagyon sokan, akik európai módon gondolkodnak, már elmentek Magyarországról. Így aztán az otthon rekedteket dresszírozza és egzecíroztatja ez a bűnöző. Egészen biztos vagyok abban, hogy Orbán kerítéseit el fogja söpörni a történelem. Még az is lehet, hogy nagyon hamar.
- Gondolja, hogy ráborul a kerítés?
- Azok az emberek, akiknek a fél vagy az egész családját kiirtották, golyózáporból jönnek, hegyen, völgyön, s vízen is átkeltek – hetek-hónapok gyötrelmeit átvészelve - azért, hogy egy kicsit békésebb szárazföldet érhessenek, ne gondoljuk, hogy meg fognak ijedni egy kerítéstől. Ötven embert föl lehet tartóztatni, akár még százat is, de ha fölgyülemlik ez a néptömeg, amely mindezeken túl beleütközik a gyodába, s nekikeseredik, akkor ott csak egy szikra kell, s úgy elsöpri ezt a kerítést a magyar hadsereggel együtt, mint a szél. És a magyar katona nem fog rájuk lőni, még akkor sem, ha lőparancsot adnának neki, mert a magyar katona nem lő nőre, gyerekre, vagy elesettre. Ebben biztos vagyok. Innentől kezdve pedig egyértelmű: Orbán Viktor totális kudarcot fog vallani abban a pillanatban, amikor a most a határon feldühített embertömeg megmozdul.
- Eközben Orbán állítja, semmi mást nem tesznek, csak megvédik Európa határait.
- De senki nem támadja Európa határait. Tisztázzuk: a menedéket kérő civilek nem támadók.
- Ezek szerint ön nem félti Európa kultúráját?
- Nem kell félteni. Sőt, Európa mindig attól tudott naggyá lenni, hogy ötvözte a kultúrákat, s szívta magába a nagyvilág távoli kultúráit is. Európa mindig missziókat küldött, tapasztalatokat és nem mellesleg kincseket, tudást gyűjtött. Így például az iszlám, vagy egyéb kultúrák már eddig is részei voltak Európának. Ne legyünk ostobák, Orbán Viktor, aki néhány hónapja Azerbajdzsánban, egy iszlám országban azt mondta, hogy otthonosabban érzi magát ott, mint Brüsszelben, vagy más európai központokban, most hirtelen épp a muszlimoktól akarja megvédeni a szerinte amúgy már legalább 2011 óta haldokló Európát. Nem, ő senkit sem akar megvédeni, ő csak a saját hatalmával foglalkozik. Egy meghülyített nép bázisán akar kiskirály lenni. Ez talán Hitlernek sikerült, de most szólok: neki is csak rövidtávon. Arra viszont figyelmeztetnék, hogy a hülyék hatalmának mindig rengeteg áldozata van egy nemzetben. Itt nemcsak emberáldozatokra gondolok, hanem olyan hosszú távú, a magyar társadalom leszakadását és elszegényedését jelentő hatásokra is, amelyek évtizedekre meghatározhatják a sorsunkat. Amit ugyanis Magyarország csak az elmúlt hetekben „kibocsátott” magáról, már most biztos, hogy évtizedekig nem fogja tudni lemosni. Gondolok itt a gyereket megrúgó, gyerekes apát elgáncsoló operatőrre, a vasúti sínen birkózó vagy éppen ebédet dobáló rendőrökre, a paprika spray-ző határőrökre, s mindazokra a szörnyű képekre, amelyeket kizárólag Orbán Viktor értelmetlen, felelőtlen, agresszor politikája váltott ki. Évtizedekbe fog kerülni, mire a magyarok lemossák magukról ezt a gyalázatot. Pedig ezt nem több évszázad, ezt kizárólag Orbán Viktor kente ránk.
