Egyik nap még ott ül az ember egy fontos tanácskozás főhelyén, mindenféle sújtásos-csikos nadrágos katonák tolnak elé fontos papírokat, aztán másnap már megjelenik az „újsághirdetés”, hogy a miniszterelnök új minisztert keres a helyére.
Illetve éppen ez a bökkenő: nem is nagyon kellett keresgélnie. Alig telt el 12 óra és már ott feszenghetett az új jelölt az illetékes bizottság előtt, bizonygathatta rátermettségét, a kormányhoz és annak fejéhez való lojalitását. Az ugyan a kormánypárti képviselőket nem nagyon izgatta, hogy mit gondol a kedves vezető kiszemelt embere a magyar hadseregről, a külföldi missziókról, megfelelőek-e a fegyvereink, biztonságosak-e szerinte a repülőgépeink, s mit tenne, ha… Ha nem az volna a dolga, hogy sebtiben befejezze a kerítést a déli határokon, mert ma ez a honvédelem első és legfontosabb feladata. Jövő héttől meg csupán egyetlen dologra kell felkészülniük a katonáinak: a menekülthullám feltartóztatására, ahogy azt annak idején már gyakorolhatták Koszovóban.
A parancs az parancs, intette a nagyköveteket is Orbán Viktor, az új miniszter is látványosan összecsapta a bokáját. S ha tanult elődje sorsából, akkor tudnia kell: új beosztásában nem lehet belebukni drága külföldi utazásokba, kolléganőkkel ápolt intim kapcsolatokba, de ha a kerítés nem készül el, jobb ha ő is veszi a sátorfáját.
Fidesz-berkekben a miniszterelnök órák alatt talál még nála is szervilisebb miniszterjelöltet.
