Gena Rowlands díjazása különösen örömteli, ugyanis a nyolcvanöt éves színésznő a pályán eltöltött hatvanegy év során számtalan emlékezetes alakítással szolgált. A vagány szőkeség, akinek szépségére már középiskolás korában felfigyeltek, akkor vált ismertté, miután 1954-ben összeházasodott John Cassavetes amerikai színész-rendezővel. Az amerikai független film egyik atyja tíz filmet rendezett, amelyben feleség-múzsája játszotta a főszerepet.
Közöttük van a független mozgókép több örök alkotása: az Egy hatás alatt álló nő című 1974-es drámát a labilis idegállapotú asszonyt alakító Rowlands szédítően erős jelenléte teszi felejthetetlenné, éppúgy mint az 1980-ban bemutatott Glória című filmet, amelyben a színésznő egy volt prostituált, akit bérgyilkosok hajkurásznak. Mindkét alkotásért Oscar-díjra jelölték, de a kopasz embert egyszer sem ítélték neki. A csupán a legjobb eredeti filmzenéért Oscar-díjjal elismert Chaplin, Judy Garland, Laurence Olivier, Lauren Bacall, Angela Lansbury és a tavaly, 94 éves korában kitüntetett Maureen O’Hara ír színésznő után az amerikai filmakadémia úgy érezhette, ezúttal Spike Lee és Gena Rowlands az a művész, aki rendkívüli szakmai tevékenységével méltó a tiszteletbeli Oscar-díjra.
Rowlands neve kapcsán elengedhetetlen, hogy megemlítsük a szintén férje rendezte Premier című 77'-es alkotást, a Született csütörtökön és a Korai tél című 80'-as évekbeli tévé-drámákat. Számomra egyik legkedvesebb filmje az elnök feleségének visszaemlékezései alapján készült The Betty Ford Story, amelyben az egykori First Lady bőrébe bújva mutatja meg azt a nem mindennapi életutat, amelyet Betty Ford bejárt. Alakítása olyannyira magával ragadó az életrajzi filmben, hogy azért Golden Globe-díjat ítéltek neki. Rowlands férje korai halála után, vele egyidős női pályatársaival ellentétben a mai napig aktív maradt.
Rémisztgetett horrorfilmben, játszotta Angelina Jolie és Sandra Bullock édesanyját, Sean Connery feleségét, benne volt a Párizs, szeretlek! című szkeccsfilmben, kedves nagyi volt a Pasifogó kísérletek című szociodrámában, a fiatalabbak számára pedig a Szerelmünk lapjai című romantikus filmalkotás női főszereplőjeként lehet ismerős. Rowlands filmbéli partnere James Garner, aki Alzheimer-kórban szenvedő feleségének példaértékű makacssággal olvassa fel közös életük, csodálatos szerelmük történeteit. A megkapó sztori érdekessége, hogy a színésznőt saját fia, az apja nyomdokaiba lépő Nick rendezte.
Néhány évvel ezelőtt, a Zsigmond Vilmos fényképezte, idén télen bemutatásra kerülő Hat hét, hat tánc című táncos-zenés film budapesti forgatása során találkozhattam Miss Rowlandsszel. "Nincs pókerarcom. Elég rám nézni, hogy tudd, mit gondolok" - így jellemezte egyszer magát. Az életben épp ilyen volt: udvarias, mosolygós és barátságos. Egyike azon kevés mozisztároknak, akik zavartalanul, s kedvesen elbeszélgetnek azokkal, akik megszólítják őket.
