- Amikor cirkuszművészeti miniszteri megbízott lett, azt mondta, hogy ezért a pozícióért a békéscsabai színházat semmiképpen nem hagyja ott. Aztán máris ott hagyta.
- Nem hagytam ott a békéscsabai Jókai Színházat, elkéredzkedtem a társulatomtól, elkéredzkedtem a fenntartótól, azt kértem Békéscsaba lakosságától, a színházszerető közönségtől, hogy engedjenek el engem két-három évre, megépíteni Magyarország új nemzeti cirkuszát. És aztán nézzük meg, hogy amit nyolc év alatt Békéscsabán felépítettünk, az működőképes-e anélkül is, hogy én nem vagyok ott minden nap, csak szaktanácsadóként lejárok.
- Békéscsabán ideiglenes az igazgató, és amikor ön akar, akkor visszasétál?
- Nem. Hivatalosan én 2 intézményt nem vezethetek, de gesztusértékűen és komolyan is úgy gondolom, hogy nem hagyom magára a békéscsabai társulatot. Célunk az, ha megépül az új cirkusz, és ott olyan produkciók jönnek létre, amikben színészekre van szükség, annak Békéscsaba legyen az elsődleges koprodukciós partnere, hiszen gondolja végig, melyik az a színház, ahol a színészek dolgoztak együtt artistákkal, ahol saját cirkusz sátor van, így a színészek megtanulták, hogyan kell benne dolgozni.
- Tud még a világban cirkuszművészeti miniszteri biztosról?
- Talán a komolyságát mutatja a döntésnek, ha egy művészeti ágat meg kell reformálni, és új otthont kell teremteni számára, akkor azt miniszteri biztosi rangra viszik. Amikor Schwajda György megépítette a Nemzeti Színházat, legalább ilyen erős pozíciója volt.
- Azt írta a születésnapjára Kadelka László, a békéscsabai teátrum ügyelője, hogy ön lehet a cirkuszművészet Schwajda Györgye. Volt, aki ezt komolyan vette, és volt, aki röhögött rajta. Mit gondol erről?
- Nagyon bízom benne, hogy én sikeresen meg tudom valósítani ezt a projektet, ahogy Schwajda csinálta.
- Dicséretnek veszi, amit Kadelka írt, vagy ön is elmosolyodott rajta?
- Azt gondoltam, hogy nagyon komolyan elemeznem kell Schwajda útját: mi az, amit elhibázott és amit jól csinált. Hiszen megvalósult, amit akart, megépült a Nemzeti Színház. Nagyon jó technikával valósult meg, a legjobb szakembereket vitte oda. Nem sikerült neki jól kommunikálnia az építész szakmával, erre nekem nagyobb figyelmet kell majd fordítanom.
- Ő az építész szakma konszenzusával elfogadott Bán Ferenc tervet sutba vágta, és hozta Siklós Máriát a meglehetősen vitatott tervével.
- Nem az én dolgom ám, hogy Schwajda tetteit minősítsem, nyilván azt keresem, hogy mi az, amit jól csinált ahhoz, hogy a terve meg tudott valósulni.
- A cirkusz miért csak valahogyan utólag került bele a Liget Budapest Projektbe?
- Csak részben van benne a Liget Projektben, amitől függetlenül úgy érzem, a kormány eltökélt szándéka, hogy a cirkusz projekt megvalósuljon. Hiszen van egy rendkívül lerobbant épület, és nagyon sok pénzt kellene rákölteni ahhoz, hogy azt felújítsuk. Ahhoz, hogy egy minőségi cirkusz működjön, igen kevés hely van ott, az állatkertből kihasított részen.
- Nem arról van szól, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója, Persányi Miklós ugyanúgy meg akarja kapni ezt a helyet, ahogy a Vidámparkét megkapta? Azóta nincs Budapesten vidámpark. Sokan attól félnek, hogy a cirkusszal ugyanez történik.
- Én garanciát nyújtok arra, hogy ez nem fordulhat elő. Addig a jelenlegi cirkuszhoz nem lehet hozzányúlni, ameddig az új el nem készül.
- Van önnek akkora súlya, hogy szükség esetén egy ilyen lépést képes meggátolni?
- Megtisztelő, hogy hisznek a véleményemnek, de nem kell vitatkoznom senkivel, mert senkiben fel sem merült az ellenkezője.
- A Vidámpark esetében is egy évvel meghosszabbították a nyitva tartást, hogy majd csak akkor csukják be, ha elkészül az új. Mégsem készült el a mai napig. Még a terveiről sem hallunk.
- Nem szeretem összehasonlítani a Vidámparkot a Fővárosi Nagycirkusszal, mert az egyik egy nemzeti, művelődési, közszolgálati intézmény, a másik pedig egy szórakoztató központ. Az előadó művészetek számára fiatalokat képző intézetek közül a színművészeti egyetem lett, ahogy a Zeneakadémia is, a maga nemzetközi tradícióival. A Balettintézet pedig főiskolává vált. Egyedül a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola maradt le. Nekem most az a dolgom, hogy ezt a lemaradást behozzam, és feltornázzam az artistaképzőt ennek a három intézménynek a rangjára.
- Azért furcsa, hogyan kezdte érdekelni az eddig perifériának számító cirkuszművészet a kormányzati köröket. A Magyar Cirkusz és Varieté élére helyezték az ő emberüket, Kriza Zsigmondot, aki addig nem dolgozott ilyen területen, az igazgatótól kezdve a jegyszedőkig sokakat kirúgott, és hozott olyan kádereket, akiknek nem sok közük volt a cirkuszhoz. Ezután a hatalom képviselői, akik eddig általában fehér hollónak számítottak az épületben, rendszeresen megjelentek ott, mert már övékének tekintették a területet. Kriza és az általa kinevezett cirkuszigazgató, Richter József ideje alatt, a kezdeti minősíthetetlen műsorok után, lassacskán javult a színvonal, és a mostani nyári műsor már kimondottan jónak mondható, miközben jelentősen nőtt a nézőszám is. Azok az ígéretek, hogy az alternatív cirkusz törekvései is rendszeresen helyet kapnak majd, illetve, hogy a felnőtteknek többet játszanak, nem teljesültek. Arról is szó volt, hogy a művészeti telepen épül egy olyan próbahelyiség, ami a poronddal azonos méretű lesz, helyette egy jóval kisebb készült el, amilyen már van, ezért az új akár fölösleges pénzkidobásnak is tekinthető. Önnek egy ilyen helyzetből kell kiindulnia.
- Amikor átvettem a békéscsabai Jókai Színházat, megmondtam, hogy tiszteletem az elődöm, Konter László által elvégzett munkát. És abból igyekszem mindent, ami hasznos, tovább vinni. Most is ugyanígy nyilatkoztam. Nem fog tudni belőlem egyetlen gondolatot sem kicsikarni, ami bármelyik korábbi vezető bírálatát, pocskondiázását tartalmazná. Nekem az a dolgom, hogy az ő munkájukból a jót vigyem tovább.
- Csakhogy tudjuk, Konter László nem tölthette ki a mandátumát, egy évvel hamarabb elküldték, így ült a helyére.
- Mindig valamilyen módon megszűnik egy előző vezető mandátuma, és jön egy új vezető, akit felkérnek, vagy kineveznek, vagy pályázik. Én is megpályáztam most a Magyar Cirkusz és Varieté vezetői pozícióját, sikeres voltam, elnyertem a mandátumot 5 évre.
- Hogy az adófizetők pénzén fenntartott nemzeti közintézmény élén miért történik rapid módon változás, az nem tartozik a nyilvánosságra? Önt nem érdekli, hogy Krizát miért küldték el? Nem is tudja, vagy tudja, csak nem akar róla beszélni?
- Nem kell ezzel foglalkoznom. Azzal kell foglalkoznom, hogy az elődeim munkájában megtaláljam az értékeset. A nézőszám növelés például érték, de az 1500 férőhelyes cirkusz még mindig átlagosan 65-70 százalékos kihasználtsággal működik. Végig jártam a világot, és megnéztem sok olyan cirkuszt, melyek száz százalékos kihasználtsággal működnek. Nekem célul kell kitűznöm azt, hogy ilyen cirkuszt csináljunk. Kint voltam például most Kínában, láttam egy 8 ezer férőhelyes cirkuszt, ahol minden este 8 ezren ültek. Népszerű műfajról van szó, sok nézőnk van, de Magyarországon sokan elutasítják a cirkuszművészetet. Első körben meg kell tartanunk azokat, akik szeretik a cirkuszt. Nem szabad holnaptól olyan újításokba kezdeni, amikkel elveszítjük a klasszikus cirkusz nézőit. De keresni kezdem, hol vannak azok a társadalmi rétegek, amelyeket új módon lehet megszólítani. Elkezdtük ezt a tevékenységet a művésztársakkal, a kulturális értelmiségi réteggel, és szerintem a legfontosabb „szelettel”, a csillogó szemű, romkocsmákban ülő fiatalokkal, akik folyamatosan járnak szórakozni.
- Azt nyilatkozta, hogy keresi a cirkuszművészet igazságát. Ez mit jelent?
- Az a kérdés, hogy pusztán egy szórakoztató műfajról van szó, vagy pedig érzelmeket, katarzist közvetíteni tudó, társadalmi üzeneteket is hordozó, valódi művészeti ágról. Ha megtaláljuk az üzeneteket, társadalmi mondanivalókat, akkor az emberek elkezdenek máshogy nézni a cirkuszra. Ha például egy számot lát a levegőben, gondol-e egy pillanatra arra, hogy amikor fönt elugrik az artista, beleugrik a semmibe, és tudja, hogy 10 másodperc múlva valahonnan a semmiből, ott terem egy kéz, és elkapja. Mi ez, ha nem a feltétlen bizalom? Van-e nekem ilyen feltétlen bizalmam a feleségemmel, a gyerekemmel kapcsolatban? Ha „ugrik” a gyerekem, tudja-e, hogy én egyszer csak ott leszek, és el fogom kapni? Ha megfigyelünk egy ugrócsoportot, legalul áll egy nagy, tagbaszakadt, erős pasi, akinek a vállára felugrik egy jó mozgású, közepes termetű fiú, az ő vállára felugrik egy ügyes, macskamozgású lány, és ennek a gúlának a tetejére több szaltóval felugrik egy kicsi ember. Vajon végig gondoljuk-e azt, és meg lehet-e tanítani a 10 éves gyerekeknek, hogy a gúlában mindenkinek megvan a helye, senki nem várja el a nagy kövértől, hogy felugorjon az embercsoport tetejére, és senki nem várja el a kicsitől, hogy tartson meg 4 embert a vállán. Ha ugyanígy a társadalomban mindenki jó helyre áll, jó helyre pozicionáljuk, és elismerjük az ő tulajdonságait, és ezt megértetjük a 10 éves gyerekkel is, akkor holnap nem fogja kicsúfolni a kövér osztálytársát, vagy a pici cingárt, aki nem tudja lenyomni a 10 fekvőtámaszt, de matekból baromi jó. Ezeket az üzeneteket verbálisan és vizuálisan jól meg kell tudnunk fogalmazni.
- A cirkuszba nyilván nagyon sok minden belelátható, nem véletlenül ihletett meg nagy művészeket, Karinthytól Picassóig és Chagallig. De nézhető anélkül is, hogy bárki bármit is belelátna. Nem véletlenül mondta a cirkusz közönségéről Bálint György, hogy „emberiségfürdő”. Hiszen a maga szintjén a 3 éves gyerek is nézheti, mert ez az a művészeti ág, aminek élvezete nem feltétlenül igényel előképzettséget, és például egy filozófia professzor is temérdek mindent beleláthat.
- Zseniális ez a kifejezés! Ezt így kell tudnunk megfogalmazni, és így kell eljuttatnunk az emberek fejébe. És innentől kezdve a cirkusz fölér a valódi művészet kategóriájába. Nem lesz kérdés, hogy ott van a helye.
- A cirkusznak bizony van gagyi, ízléstelen, ócska, artistateljesítmény nélküli szegmense is, ami csak harsányságával, élénk színeivel próbál hatni, és ez az elmúlt időszakban a Fővárosi Nagycirkusz porondján is megjelent. Többen gondolhatják, hogy na ebből még egyszer nem kérnek.
- Olyat kell csinálnunk, hogy a közönség úgy menjen el tőlünk, hogy csodát kapott. A fokozatos reformra most van három évem, mert addigra kell végrehajtanunk, mire beköltözünk az új cirkuszba. El kell érnünk, hogy trendinek számítson cirkuszba járni. Akkor kell új cirkuszt építeni, ha megadatik az, hogy minden, ami cirkuszművészettel kapcsolatos, egy épületbe kerülhet. Klasszikus cirkusz, modern cirkusz, artistaképzés, alternatív cirkuszi műhelyek, múzeum, tudományos tevékenység, adattár. Élettel teli, folyamatosan zsizsegő komplexumnak kell lennie. Ilyenről álmodom, és arra kaptam felhatalmazást, hogy ilyet építsünk.
- Mi arra a garancia, hogy egy ilyen komplexum meg is épül?
- Erről kormánydöntés született.
- Szeretnek presztízs beruházásokat a választások előtt átadni. Ennek addigra el kell készülnie?
- Ütemezésről akkor tudok beszélni, ha megtalálom a helyszínt.
- Arról volt szó, hogy a helyszín a Városliget, vagy közvetlen környéke lesz. Ez, ha sokat mondok, maximum 3 nap alatt bejárható. A Dürer Kert helyéről már lehetett is hallani. Milyen új helyszín lehet még?
- Tradicionálisan jó helye van a cirkusznak a Városligetben. Nagyon szeretném, ha ott, vagy közvetlen környezetében maradhatna. De olyan helyet kell találni, ahonnan az épület kupolája messzire látszik, de legyen kevésbé látható üzemi területe is, ahová például a kamionok beállhatnak. Fontos az is, hogy fákat ne kelljen kivágnunk, és mégis elég helyünk legyen. A Dürer Kert éppen ezért került szóba. De magánkézben van. És egyelőre nem sikerült megállapodni a tulajdonossal. Szóba jöhet még a Városliget egy másik csücske is, közvetlenül a mostani próbahelyek közelében. És vizsgálandó a Nyugati pályaudvar mögötti rész is, az, ahová korábban a kormánynegyedet, aztán először a múzeumnegyedet tervezték. Ennek előnye, hogy beljebb kerülnénk, és semmitől nem vennénk el helyet, a városnak egy lepusztult részét lehetne rendbe hozni, sőt az ott lévő, nem használt épületeket is több mindenre hasznosítani tudnánk, például raktáraknak.
- A Liget projekt tervéből kikerültek épületek. Baán Lászlót egyszer már átverték azzal, hogy az alaposan beharangozott Szépművészeti Múzeum felújítást és bővítést nem valósították meg, pedig jelentős összegű pénzt is kaptunk hozzá az EU-ból. Miben látja a garanciát arra, hogy nem mondják például azt, hogy a déli határon a kerítés építés váratlan költség, sajnálják, de új cirkuszra már nem futja.
- Ott ültem egy kormányülésen, ahol amúgy fáradt, más ügyekben vitatkozós kormánytagoknak kellett prezentálnom a tervet. Délután kettőkor ültem oda a kormányülés elé, azt hiszem, hogy este 9-kor jutottam be. És ezeknek az embereknek a prezentáció alatt kezdett fölnyílni a szemük, kezdtek figyelni arra, hogy mi történik itt, és elkezdték nagyon komoly, mély kérdésekkel szétszedni a projektet. A végén láttam az arcokat, ahogy egymásra néztek, és azt mondták, hogy „ez jó, ez védhető, erre nekünk szükségünk van.” Az, hogy a kulturális vezetés elkötelezte magát amellett, hogy a cirkuszt föl kell emelni a többi művészeti ághoz, nekem elég garancia. Ha e köré társadalmi konszenzust tudok teremteni, és nem lőtérnek használjuk ezt a területet, akkor meg tud valósulni a cirkuszművészeti komplexum, ami akár olyan is lehet, hogy csodaszámba megy, és Budapest egyik hírességévé válik.