Számomra kicsit ironikus, hogy egy olyan nép emel kerítést, aki maga is migránsként érkezett Európába. A történelem során egymást váltották a színesebbnél színesebb kultúrák, vallások, népszokások, s nem utolsó sorban a népvándorlási folyamatok. Mi magyarok sem vagyunk ezzel másképp. Ázsia pereméről egészen Európa szívéig migráltunk, majd itt megmaradva, beintegrálódva építettünk virágzó társadalmat. Senki sem kérdezte, hogy ezek meg ki fiai borjai, senki sem emelt előttünk „biztonsági határzárat”. Pedig kezdetben nem voltunk túl jó szomszédok, a portyázásaink nem tettek minket túl népszerűvé. Ennek fényében kérdezem; miért szajkózza azt az esztelen marhaságot jobboldali kormányunk, hogy ezen emberek gazdasági menekültek, hovatovább illegális bevándorlók? Az igazság az, hogy ezek az emberek háborús övezetekből menekülnek, s nem szórakozásból jönnek kontinensünkre. Ezen emberek előtt nem vasfüggönyöket kell emelni, hanem üdvözölni kellene őket a tőlünk elvárható európai szeretettel és tisztelettel. Nem beszélve ’56-ról. Azokról a magyar férfiak és nőkről, akik pusztán a forradalom lángja és haragja elől hagyták el hazánkat, s menekültek a nyugati civilizáció adta biztonságba. Őket sehol sem fogadta pengés szögesdrót. Szomorú, hogy itt tart a magyar látásmód.
