Az egykori, tiszavirág-életű miniszterelnöksége emlékében fürdő agg politikusnak már tudomásul kellett volna vennie szellemi képességei határát. Csendben visszavonulni, hogy úgy emlékezzünk rá, mint Antallt követő, megfontolt jobboldali politikusra.
De most már késő. Nem tudom, mi késztette Boross Pétert a napokban nyilvánosságra került interjú bántó, rasszista kijelentéseire, miért hagyta magát belevinni a legsötétebb gondolatait felszínre hozó beszélgetésbe. Hogyan mondhatott olyat egy magyar ex-miniszterelnök, hogy a bevándorlók „bőrszínével”, „ösztönrendszerükkel, biológiai és genetikai adottságaikkal” van a baj, alkalmatlanok arra, hogy az öreg kontinens népei befogadják őket. „Nem tudnak asszimilálódni”, ahogyan évszázadok óta a velünk élő cigányok sem alkalmasak erre.
Persze, van abban valami, hogy a mostani helyzetet a meggondolatlanul kirobbantott „arab tavaszt” követő felfordulás idézte elő, hogy a világ bizonyos tájain a népek még nem érettek a nyugati demokrácia befogadására. De pusztán az „emberi érzésekre játszó manipulációnak” nevezni azokat a képeket, amelyek menekült gyermekek síró arcát, a gyaloglástól kisebesedett lábakat mutatják, vagy a hosszú út során elszenvedett megaláztatásokról, tragédiákról, megerőszakolt asszonyok szégyenéről szóló történeteket vállrándítással elintézni – egy önmagát keresztényinek nevező ország politikusától -: elfogadhatatlan.
Szemrebbenés nélkül nevezi az Európai Uniót „impotens politikai formációnak”, aztán kiböki az igazi problémáját: „a nyugati balliberalizmus aurája egyértelműen befolyásolja az unió felfogásrendjét, azt az ideológiát, amely rabja az emberjogi kliséknek”. S mit keres az élén az a Jean-Claude Juncker, akire - ahogyan Orbán Viktor mondta - egy szatócsboltot sem bízna rá. Hiányzik az olyan egyéniség, mint Helmut Kohl kancellár volt – mondja, de legszívesebben felcsúti „barátja” nevét említette volna.
Boross szövege akár a múlt század 30-as éveiből is visszaköszönhetne, amikor "rá kellett kenni" a szegénységet, a világválságot, a mindennapi gondokat és bajokat valakikre. A következményeit ismerjük.
Sajnálom, hogy ide jutott.
