Újabban minden magára adó közjogi méltóságot saját külön testőrsége védi. Leginkább persze egymástól, hiszen a rossz nyelvek szerint attól tartanak, hogy különben a melléjük rendelt őrök a miniszterelnök füleként és szemeként figyelhetnék őket.
Sándor Mária nem közjogi méltóság, most mégis megvédték. Saját "testőrsége" lett, irreguláris védősereg, csupa fegyvertelen önkéntesből. A "testőrség" ezúttal az álmosnak hitt közvélemény. Ember nem hitte el, hogy nem a hatalom akart példát statuálni rajta. A kormány pechjére ráadásul az ellene vizsgálatot kezdeményező kamarai elnököt ugyanúgy hívják, mint a tárca vezetőjét. Hiszek az összekeverés ellen kapálózó miniszternek, aki azt mondja, neki nincs köze az akcióhoz. De azt már nem hiszem, hogy az államilag elrendelten kötelező tagsággal rendelkező, hatalmi funkciókat, a szakma művelésétől való eltiltás jogát is gyakorló szervezet vezetője egy telefont sem ereszt meg valamelyik illetékesnek, mielőtt rászánja magát a jelképpé vált ápolónő elleni eljárásra, többszörös etikai vétség emlegetésére. Ezt merő jóindulatból nem feltételezem róla, különben azt kellene gondolnom, hogy hülye. Ez pedig távol áll tőlem. Annál is inkább, mert őszinte híve a kormánynak, amivel persze semmi baj. 2014 tavaszán nemcsak gratulált az újraválasztott miniszterelnöknek (ez egy normális országban természetes lehetne), hanem messze túlment a kötelező udvariasságon: szervezete nevében felajánlotta a kormányfőnek "a támogatást jövőbeni céljaik sikeres eléréséhez", bármik is legyenek azok. "Tiszta szívből" kívánt sikert, na nem az egészségügy rendbetételéhez, vagy a kamarai tagok méltatlan helyzetének javításához, hanem "a korábban megkezdett törekvéseik sikeres továbbviteléhez".
Noha a kamara sem maradhatott ki az egészségügy nagy tavaszi demonstrációjából, az elnök most tényleg támogatja a kormányt "jövőbeni céljaik sikeres elérésében". Azt a jövőbeni kormánycélt a vak is látja, hogy lehetőleg mindenki kussoljon. Bárki adta ott fent az engedélyt, vagy pláne az ötletet, azt hihette: kánikulában, migrációs hullám idején ez is átcsúszik. Nem csúszott. A Facebookon gombamód szaporodtak a csoportok: "El a kezekkel Sándor Máriától!". Egy vidéki házaspár fekete szalagot javasolt a ruhákra és az autóantennákra. Másnap már lelkesen integetett nekik egy betegszállító autó, szintén fekete szalaggal. Az etikai vizsgálat vezető hírré vált. Még a jobboldali sajtó is húzta az orrát, talán csak a Pesti Srácok tett egy gyenge próbálkozást, felróva, hogy Sándor Mária "viszonylag kevés szót ejt az egészségügyben zajló reformokról", és hogy őt "eszközként tekintik a különböző pártok". (Micsoda szerencse, hogy a Kamarát és elnökét senki sem használja eszközként.) Szolidaritási nyilatkozatot adott ki több szakszervezet, civil és szakmai közösség. Még pár nap, és nyár ide vagy oda, megérik egy tömegtüntetés is.
Megszólalt a vészcsengő: vissza kell vonulni, de azonnal! Szerencsétlen elnök kínosan feszeng a tévében, fenyegetésekről panaszkodik (azt a fenyegetést, amit az etikai vizsgálat hordoz, valahogy kevésbé érzékenyen kezelte), és zavaros levélben visszavonja a kezdeményezését. Az indok "az etikai eljárási rend ellehetetlenítése azáltal, hogy még a konkrét panasztétel kinyilatkoztatása előtt nyilvánosságra került egy vélelmezett helyzet". Vesszek meg, ha értem, de nem is arra szánták, hogy értsük.
Ritkán fordul elő, hogy a tévedhetetlenségéhez foggal-körömmel ragaszkodó hatalom visszavonulót fúj. A közelmúltból egyetlen esetre emlékszem: az internetadóból való kihátrálásra. Néha ez a hősködő-pöffeszkedő, folyton kidüllesztett mellel járó, nagyhangú garnitúra is behúzza a nyakát. Nagyon pontosan látszik, mikor. Csakis akkor, ha nemcsak az érintett kör, hanem nagyon különböző társadalmi csoportok, "nemzetrészek" is találkoznak a tiltakozásban. Amikor csak a közvetlenül sértettek lázadoznak, legyenek bármilyen sokan, akkor a kormány inkább erőt demonstrál, ha muszáj, taktikázik, fáraszt, mint a horgász a nagy hallal szokta. Fickándozz csak, annál hamarább fogy el az erőd!
Nagyon ritkán történik meg, hogy egyszerre mindenki megalázottnak és megfosztottnak érzi magát. Most ott volt a levegőben a vihar, távolról, halk morajként, de már hallatszott a mennydörgés hangja. Nem csak azért, mert az egészségügy mindenkit érint, hanem mert mindenki tudta, hogy Sándor Máriának igaza van. Azért is, mert a megtorló akció az önbecsülésünk utolsó foszlányát szaggatta volna szét: velünk már mindent lehet. Nálunk a kisinast bunkózzák le, aki kimondta, hogy a király meztelen, az meg csak grasszál tovább nagy bögyösen, pucéron a hajbókolók között. Ilyen vége nem lehet a mesének. Ezért állt fel lélekben Sándor Mária körül egy "társadalmi testőrség", erősebb bármilyen kormányőrségnél.
Augusztus van. Számos műtőben nincs klímaberendezés. Remélem, szeptemberig kitart a meleg, mert akkor rendez a Kamara két fontos eseményt balatoni wellness-hotelekben. A honlapon azt olvasom, hogy a siófokin a részvételi díj 49 700 forinttól 53 ezer forintig terjed. Lenne miről beszélni, csak nem tudom, hány nővér tud elmenni. Pedig a program szerint lesz "retro diszkó" is.
