Varsó elesett — e két szóban egyszerre fölzendülnek mindazok az óriási politikai és főképpen nemzeti problémák, amelyeket Európa keletén meg kell oldania a háborúnak, ha legalább politikai szempontból értelmes és szükséges esemény gyanánt kíván majd a történelem ítélőszéke előtt igazolódni.
Oroszország a világ leghatalmasabb nemzetiségi állama, az az állam, amelyben 26 kisebb-nagyobb, a történelmi fejlődés és nemzeti öntudat különböző fokára eljutott nép küzd nemzeti önállóságáért a nagyoroszság uralkodó rétegeinek beolvasztó és egységesítő törekvései ellen.
A nagy birodalomban élő különféle népek között vannak olyanok is nagy számmal, amelyek most bontakoznak ki a vadság kezdetleges világából, és amelyek így szükségképpen híjával vannak mindazoknak a társadalmi, művelődésbeli és gazdasági alapoknak, amelyekre a nemzetképen való létezés támaszkodhatik. S viszont vannak közöttük olyanok, amelyek aránylag rövid tartamú önállóság alatt a nyugat európai népek leg előrehaladottjaival felérő polgárosodást teremtettek (a finnek) és akik a magasabb műveltség vértelen, de hathatós eszközeivel védekeznek a politikai hatalom minden elnyomó szerszámával dúsan fölszerelt orosz állam ellen. Vannak olyanok (a rutének), akik ott állanak a beolvadás és nemzetté fejlődés útjának vízválasztó vonalán. S végül ott van az orosz birodalom legmélyebb és legfontosabb nemzeti és közjogi kérdése, az, amelynek megoldását most, úgy látszik, osztrák-magyár-német fegyverek vették munkába: a lengyel kérdés.
Háború Oroszország ellen, Varsó előtt megjelenő osztrák, magyar és főképen német csapatok, kelet felé hátráló orosz sereg, a cárizmus döntő katonai vereségei — ezek oly események, amelyek még néhány évtized előtt az egész demokrácia, sőt a forradalmi szocializmus diadalujjongását váltották volna ki: ugyanis a cárizmus ellen való harc és Lengyelországnak fegyveres erővel való fölszabadítása az európai demokrácia és a nemzetközi proletárság külpolitikájának egyik alapvető követelése volt.
Varsó bevétele mintegy, jelképesen vége felé hajszolja a háborút és ezzel a világ történelmében valóban új fejezetet nyitna meg. Varsó eleste az orosz hadsereg katasztrofális erkölcsi és politikai és — talán katonai összeomlását is jelenti. Összeomlását annak a hadseregnek, amely számbeli fölénye ellenére sem boldogulhatott, mert oly országok hadseregeivel állott szemben, amelyekben Oroszországhoz viszonyítva magasabb a művelődés és kevesebb az elnyomatás.
A szövetségesek Varsóban — erre a hírre, azt reméljük, elemi erővel tör ki a béke-vágy az ántánt államaiban is! S ha így lesz, ha Varsó valóban meghozza a fölszabadulást a lengyeleknek az orosz iga és az emberiségnek a háború igája alól, akkor valóban örömtüzek gyulladnak ki majd világszerte és Varsó eleste igazán a szabadság halhatatlan emlékünnepe lesz!
