Durva, populista és kirekesztő a kormány retorikája a szegényekkel kapcsolatban és ennek megfelelő a szociálpolitikája is – állítja a társadalomkutató, aki szerint nem véletlen, hogy Lázár János és Giró-Szász András a heti, csütörtöki kormánytájékoztatón nem tudott választ adni arra az újságírói kérdésre, hogy hány szegény ember él az országban. Szikra Dorottya, az Akadémia tudományos főmunkatársa úgy látja, még kommunikációs panelje sincs az ország vezetőinek a válaszra, nem merik letenni a voksot egyik vagy másik ellenőrizhető adat mellett, mert pontosan tudják, mennyire rossz a helyzet. Ezért inkább mismásolnak a hasonló kérdések megválaszolásakor. Nincs ugyanis olyan számítás, ami alapján épp az az 1,9 milliós szám jönne ki, amit nagy nehezen bemondtak a csütörtöki sajtótájékoztatón. A társadalomkutató emlékeztet rá, hogy a szegénységet valóban többféle módon határozzák meg, ezek közül a nemzetközi összehasonlításra is alkalmas Eurostat adatokat a KSH szolgáltatja az unió statisztikai szervezetének. 2014-ben a magyarok 31,1 százaléka számított szegénynek, vagyis legalább 3 millió ember. Nemzetközi összehasonlításért, azt kéri Szikra Dorottya, ne menjünk messzire: Szlovákiában ez az adat 19 százalék.
A társadalomtudomány ismer egy másik mutatót, ami azok arányát jelzi, akik kilenc – a normális élethez nélkülözhetetlen feltételből négyet nem tudnak teljesíteni, nem képesek például hetente kétszer húst enni, télen fűteni vagy nincs egy fillér tartalékuk sem, ha váratlan kiadással szembesülnek. Magyarországon így él a lakosság majdnem 24 százaléka – de még ez a szám is magasabb az 1,9 milliónál. Ugyanezzel a számítással a szlovákoknak már csak 10 százaléka számít szegénynek – emlékeztet a kutató, majd hozzáteszi, hogy a különbség azért rémisztő, mert még a 2000-es évek elején is jobban álltunk náluk. A harmadik ismert szegénység-számításban a fizetések átlagának 60 százalékában határozzák meg a jövedelmi szegénység határát, de ezzel a 14,6 százalékos aránnyal sem jön ki a matek. Arról pedig végképp nem mernek egyetlen szót sem szólni hivatalos fórumokon, hogy a szegénységnek kitett 6 év alatti gyermekek aránya elérte a 43 százalékot, aminél rosszabb kilátásokkal csak a bolgár és román kicsik indulnak a világban.
Az kutató bő egy évvel a szociálpolitika kormányzati kettéválasztása után rossz lépésnek minősíti a döntést, mert szerinte a szegénypolitikaként értelmezett – és a szociális államtitkársághoz tartozó - döntések valójában csak segélyezésre koncentráló szegénypolitikát takarnak, míg a családpolitikai államtitkárság, vagyis a „felelősségteljes gyermeknevelést” folytató háztartásokat támogató eszközök a jobb módban élőket segítik a boldogulásban. Végzetesen és egyre jobban kettészakad a társadalom, szavakban a családokat, valójában elsősorban a középosztálybeli egyéneket és családokat segíti kiemelten a kormány, például a személyi jövedelemadó kulcsának jövő évi 1 százalékos csökkentésével is.
A segélyezés szerinte teljesen logikátlan, és a közmunka „őrülettel” együtt azt hozta, hogy ma már a munkanélküliek 60 százaléka semmilyen ellátást nem kap, alkalmi munkákból él vagy koldul. 2008 óta nem emelkedett a családi pótlék összege, pedig már ennek az akkori reálértékre történő megemelése óriási lépés lenne, de valódi megoldást a szociálpolitikában csak az hozna, ha ismét a családok jövedelmi szintje alapján ítélnék meg az ellátásokat – véli a társadalomkutató. A kilátásokat rontja, hogy nincs olyan ellenzék, vagy más társadalmi erő, amely tenni tudna a kormányzati lépések ellen, márpedig ha a társadalom eltűri, hogy ezt tegyék vele, akkor bármekkora lehet a szegénység, nem fog történni semmi. Már egy ideje a kellős közepén ülünk egy óriási társadalmi tragédiának – hangsúlyozza Szikra Dorottya, hozzátéve, hogy a helyzet egészen addig semmit nem javul, amíg nem jelenik meg reális alternatíva a változtatásra.