A vízügy szakmai szervezetei méltán aggódnak az egykor nemzetközi hírnévnek örvendő ágazat jelenlegi állapota miatt. Nem mennék most bele annak elemzésébe, hogy ez mennyiben tulajdonítható a vízlépcső miatti sokszor méltatlan politikai és szakmai támadásoknak. Mindenesetre az LMP javasolja a jelenlegi széttagolt irányítási rendszer felszámolását, önálló minisztérium létrehozását, mint azt a Népszava hétvégi számában olvashattuk. Hiányosságok tapasztalhatók a szakmai környezetben, a jogszabályozásban, a finanszírozásban. Joggal feltételezhető, hogy a kormányzat nem ért egyet a kritikával, szerinte a vízügy irányítása jó kezekben van.
A Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára ugyanis egész szakmai pályafutása alatt napi kapcsolatban volt a vízzel. Így a közfoglalkoztatási teendők mellett teljesíteni tudja azokat a vízügyi feladatokat is, melyeket a minisztériumi szabályzat rögzít. Irányítja a vízminőségi kárelhárítást, az árvízvédekezést, az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetést, és így tovább. A helyettes államtitkár egyébként a Szovjetunióban elvégezte a Tűzoltó Műszaki Főiskolát, 1977-től 2000-ig tűzoltó-parancsnokságokon dolgozott eljutva a „tűzoltólétra” alsó fokától a megyei parancsnokságig, illetve a Katasztrófavédelem főigazgató-helyettesi posztjáig. Ott is dolga volt a vízzel.
