A jegybanki alkalmazottak között nagy a felháborodás. A HVG úgy tudja, voltak, akik csak azért is becsempésztek ennivalót, de a működési területenként néhány embert arra utasítottak a feletteseik, hogy razziázzanak, nézzenek be a hűtőkbe, és akinek megtalálták az ételét, annak jelentsék a nevét. A jegybank magyarázata így szól: „a munkavégzési helyek környezetében található további étkezési lehetőségeket is figyelembe véve indokolatlanná vált a jegybank épületében található nagyszámú, ételek melegítésére és fogyasztására szolgáló teakonyha fenntartása”.
További étkezési lehetőségek alatt nagy valószínűséggel a jegybankban lévő büfére gondoltak, amit a jegybank saját cége, az MNB Jóléti Kft. üzemeltet. A vállalkozás, amit havi bruttó kétmillió forintért vezet Müller Dániel András, jelentős bevételekre számíthat, mert a jegybank béren felüli juttatásként havi 14 ezer forint, csak az ő büféjükben levásárolható utalványt ad a dolgozóknak.
A jegybank visszautasítja azt a feltételezést, miszerint a teakonyhák bezárása, az ételtilalom és a csak a Jóléti kft. büféiben felhasználható utalványok kibocsátása között bármiféle összefüggés lenne. Az általános ebédidő 30-60 perc körül van, ami komoly kérdéseket vet fel ez ügyben, hiszen a büfé-sor kiállásával és a kényelmes étkezéssel nem minden esetben lehet kijönni időben. Ez különösen azoknak okozhat problémát, akik különleges étrend alapján élnek, így lehetőségeik beszűkültek. Nekik ugyanis külső helyszínre kell(ene) elmenniük ebédelni. Érdeklődtünk a szakszervezeteknél is, mit szólnak a jegybanki vezetés újabb húzásához, azt mondták, jogászaikkal tanulmányozzák az esetet, mert a munkaadó-barát munka törvénykönyve paragrafusai és az erkölcsi megítélés nem mindig fedik egymást.
