Európában kevés olyan ország van, amely sportbéli infrastruktúráját tekintve sokkal nehezebb helyzetben lenne, mint Szerbia. Nem épülnek stadionok, s bár az állam azért jelentős támogatást próbál biztosítani a szakszövetségek számára, a támogatás gyakran késik. Nehézségek ide vagy oda, a szerb sportélet a legszebb napjait éli.
Bő egy héten belül sikert sikerre halmoztak déli szomszédunk sportolói: az U20-asok megnyerték a labdarúgó világbajnokságot, nem sokkal később a női kosarasok Európa trónjára ülhettek, s ugyanezen a napon a szerb vízilabdások a világligában is diadalmaskodtak.
A zvezda rettegett keménymagja, a Delije FORRÁS: YOUTUBE
A kormányzat fontos célként jelölte meg, hogy jó körülményeket biztosítson az olimpiai felkészülésre a sportolók számára. Ettől függetlenül idén 5,6 százalékkal kellett csökkenteni a sportra szánt büdzsét, amely így összességében egy évre nagyjából 13,2 millió euró.
(Csak összehasonlításként: a szerb pravoszláv egyház körülbelül 34 millió euróból gazdálkodhat.) A támogatásból az olimpiai bizottság kapja a legtöbbet, 2,96 milliót, a szakszövetségek közül a röplabda jut a legtöbb apanázshoz, ennek összege 913 ezer euró, 730 ezret kapnak a vízilabdások, ugyanennyit a kosarasok.
Ez jól hangzik ugyan, de a sportvezetők nem elégedettek a számokkal. A klubszinten legjobb férfi kosárlabdacsapat, a Crvena zvezda elnöke, Nebojsa Covic egy korábbi megnyilatkozásában megengedhetetlennek nevezte, hogy a teljes állami költségvetés mindössze 0,38 százalékát fordítják a sportra. Pedig a piros-fehérek kosárcsapata még kifejezetten jó helyzetben van, hiszen éves költségvetése 2,3 millió euró, s a Telekom távközlési vállalat 2,9 millió eurót fizet évente a klubnak.
A Partizan sem áll rosszul, 1,4 milliót kap a Dunac Osiguranje biztosítótól, s 1,7 milliót a Kereskedelmi banktól. A többi klub helyzete azonban egyenesen siralmas. A nagyvállalatoknak nem érdekük, hogy támogassák a kisebb csapatokat. Időnként valóban elképesztő nehézségekkel küzd a sportélet.
A labdarúgó nagyválogatottat nem sikerült feléleszteni tetszhalott állapotából, amiben szerepe van annak is, hogy a klubokat gyakran az alvilághoz köthető személyek irányítják, pénzmosásra használják az egyesületek fenntartását, s ez ellen a kormány sem tud, vagy nem is akar tenni, így átfogó reformra sincs esély.
A labdarúgással az a legnagyobb probléma, hogy – hasonlóképpen, mint Horvátországban, vagy Montenegróban – nem tudják megfékezni a különböző szurkolói csoportokba ékelődött szélsőségeseket. A politika, az alvilág és a sport összefonódása azt eredményezi, hogy a Crvena zvezda képtelen bármit tenni a keménymag ellen. Amíg azonban a Delije szurkolói csoport rosszfiúi szabadon tombolhatnak, addig nem is álmodhat a klub arról, hogy visszakerüljön a nemzetközi labdarúgás vérkeringésébe.
Bár Aleksandar Vucic miniszterelnök többször szót emelt a klubok államosításáért, ez több okból sem tűnik egyszerű feladványnak. A csapatok teljesen átláthatatlan módon gazdálkodnak, ráadásul óriási adóssághalmot görgetnek maguk előtt. Mindkét nagy belgrádi csapat, a Zvezda és a Partizan adóssága is több tízmillió euróra tehető úgy, hogy éves költségvetésük mintegy 10 millió euró.
Elriaszthatja a támogatókat az is, hogy mindkét együttes vezetőségében politikusok kapnak helyet. Még maga Vucic kormányfő is elismerte, nincs elegendő akarat a magánosítás véghez viteléhez. A B92 közlésére azt is megerősítette, hogy a klubok pénzügyileg enyhén szólva nem működnek átláthatóan.
„Sokat loptak? Igen!” – fogalmazott egy ízben a miniszterelnök. Vucic szerint első körben a Partizant lehetne könnyebben értékesíteni, mert a hadsereg egykori csapatának valamivel rendezettebb a pénzügyi háttere, legalábbis az adóssága kisebb a Zvezdáénál.
Szerbiában nem ritka, hogy veszteséges vállalatokat köteleznek a sportegyesületek finanszírozására. Esetenként sajátságos összefonódásokra derül fény. Dusan Bajatovic, a belgrádi kormánykoalíció kisebbik tömörülése, a szocialista párt alelnöke egy személyben a Vojvodina sportegyesületének elnöke, illetve a Crvena zvezda igazgatóbizottságának tagja.
Hab a tortán, hogy a Partizan drukkere. Átláthatatlanság, maffiamódszerek, káosz. S mégis, az U20-as válogatott ilyen körülmények között is megnyerte az új-zélandi vb-t. A szerb labdarúgás régóta vár erre a világsikerre. Milos Saranovic újságíró úgy vélte, a diadalban jelentős szerepe van annak, hogy a válogatottat olyan tudatosság jellemezte, „ami nem igazán jellemző ránk”.
Szerbiában sosem hiányoztak a tehetséges játékosok, de gyakran túl korán mentek külföldre, ahol aztán nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Most azonban felnőhet egy generáció, amely új reményt adhat az ország focijának. Ezek a fiatalok két évvel korábban az U18-as Eb-t is megnyerték, így mostani aranyérmük nem volt teljesen váratlan.
A sikereknek azonban veszélyei is lehetnek. Az esetleges további diadalokkal ugyanis még inkább elodázhatják a szerb labdarúgás elkerülhetetlennek látszó átalakítását, új alapokra helyezését. A labdarúgás anyagi szempontból azért jobb helyzetben van, mint más sportágak. A világligán a szerb vízilabdások ismét bizonyították, nincs párjuk nemcsak Európában, hanem az egész világon. A pólósok nagy része külföldön játszik, köztük Magyarországon.
Nem is gondolnánk azonban, hogy nem is olyan rég milyen súlyos anyagi helyzetben volt ez a sikersportág, s milyen körülmények között hozták sorban az eredményeket a válogatott tagjai. Amikor például öt éve Zágrábban rendezték meg a vízilabda Európa-bajnokságot, a szövetségnek hitelt kellett felvennie ahhoz, hogy ki tudják fizetni a szállodai szobákat.
A válogatott ugyanis nem kapott elég anyagi forrást az ifjúsági- és sportminisztériumtól.A Vojvodina vízilabdaklubjának elnöke, Zivko Cveticanin elmondta, Szerbiában mindig érmeket várnak a vízilabdázóktól az olimpiákon, de azt sosem kérdezi senki, hogy ehhez mekkora anyagi forrásra van szükség.
Hiába kap papíron nagy támogatást a röplabda, hiába van szó szintén sikersportágról, hiszen idén a szerb bajnok, a Vojvodina került Európa trónjára, itt is súlyos nehézségekről számolnak be a sportvezetők. Az újvidéki egyesület éves költségvetése 300 ezer euró, ami alacsonyabb más európai csapatokénál. A nem újvidéki játékosokat egy vagy két házban tudják elhelyezni, miközben 25-30 éve még legalább tíz ingatlannal rendelkezett a klub. A csapatot ma már csak elvétve segítik cégek, a finanszírozáshoz kapott összeg csak a túlélésre elég.
Szerbiában mégis valamit nagyon jól csinálnak. Nem ártana itthon megfejteni a nagy titkot.