Szavait erősítették A Város Mindenkié csoport aktivistái is, akiknek beszámolói alapján a hajléktalan ember politikai joggyakorlása is súlyos csorbát szenved Magyarországon. A hajléktalan szállókban tiltott dolognak számítanak a politikai újságok, ezért nagyon nehéz információhoz jutniuk az ott élő embereknek - emelte ki például Németh Éva, az otthontalanokat segítő civil szervezet hallássérült aktivistája. A hajléktalan Fekete Nagy Miklós ehhez azt is hozzátette, hiába kapta meg az értesítést a választásról, az iratot csak abban az időpontban lehetséges átvenni, amikor éppen ételosztás van. Feltette a költői kérdést, vajon egy átlag hajléktalan melyiket választja? Eszik, vagy ügyeket intéz? Opció lehet még az interneten való tájékozódás is, de a két aktivista szerint egy darab számítógép jut 80-100 emberre az ilyen intézményekben, így az otthontalanok semmiképpen sem élhetnek akadálytalanul választójogukkal.
Ahogyan a külföldön élő, vagy ideiglenesen ott tartózkodó állampolgárok sem. Léderer András volt liberális politikus, mint a University of London, School of Oriental and African Studies hallgatója hangsúlyozta, elkötelezett választópolgárnak tartja magát, de amit külföldön töltött évei alatt tapasztalt, azt egyszerre nevezte tragikusnak és komikusnak. Léderer szerint ugyanis, aki kiigazodik a valasztas.hu-n az már magában megérdemelne egy diplomát, felesleges önmagáért való a bürokráciának nevezte a választási rendszert. Németh Éva egyetértett vele és megosztotta a közönséggel azt a személyes tapasztalatát, amikor a választási irodában senki nem volt hajlandó segíteni neki, és amikor megpróbált közelebb menni az ügyintézőhöz, hogy legalább a szájáról leolvashasson pár információt elhajtották. Végül feladta a semmire sem vezető megpróbáltatásokat és dolga végezetlenül távozott – magyarán nem élt választójogával.
Mráz elmondta, a hajléktalan emberek, ha egyáltalán megkapják a választási értesítőt, nem a szállóhoz közeli óvodában, vagy iskolában adhatják le a szavazatukat, hanem egy teljesen véletlenül kiválasztott közintézményben. A szintén érintett Fekete Nagy Miklós egyetértett a beszélgetés moderátorával, egy XXII. kerületi címet kapott, amelyről fogalma sem volt hol található, így inkább el sem ment szavazni.
A TASZ jelentése két előfeltevésen alapult. Egyrészt feltételezték, hogy az országgyűlési és helyi önkormányzati választási rendszer, valamint a választási eljárás egyes elemei önmagukban sem tesznek eleget az alkotmányos alapjog, a jogegyenlőség követelményeinek. Ilyen például egyes csoportok indokolatlan kizárása a választójogból, vagy éppen a választójog indokolatlan kiterjesztése. Másrészt az új választási rendszer és eljárás bizonyos elemeit a rendelkezésre álló adatok alapján ésszerűen várható hatásuk miatt is kritizálták. Monitorozási tevékenységük eredményeképp meg is állapították: az új választási eljárási szabályok a 2014-es választások valamelyikén – vagy mindegyikén – ténylegesen is a választópolgárok alkotmányos jogainak sérelméhez vezettek. E jelentés tehát megalapozottan vonhatja le a konklúziót: a 2014-ben először alkalmazott új választási eljárás – az előzetes feltevéseknek megfelelően – jelentős mértékben negatívan befolyásolta és befolyásolja a politikai közösség tagjainak szabad, méltányos és egyenlő politikai részvételét. A TASZ azonban nem csak kérdéseket tesz fel a jelentésében, hanem minden fejezet végén próbál konkrét ajánlásokat, lépéseket kijelölni a döntéshozóknak. Azonban az már nem az ő felelősségük, ha az ötleteket nem fogadják, meg és nem akarják visszaállítani a választási eljárás alkotmányosságát – utalt rá Mráz.