És nagyon könnyű előhívni. Unalomig elcsépelt történet az a kísérlet, amelyben egy osztály diákjait két csoportra osztják: rabokra és őrökre. Néhány nap és elszabadulnak az indulatok, az őrökből szadista vadállatok lesznek, a „játékot” félbe kell szakítani. Ugyanennek egy másik változata, amikor valakinek kérdésekre kell válaszolnia, a másik pedig elektromos áramütéssel büntetheti a hibás feleletet. Ha a megfigyelő nem lép közbe, az áramütés erősségét egyre növeli a vizsgáztató…
Apám megjárta a második világháborút. Amikor mesélő kedvében volt, szörnyű történeteket idézett fel arról a jutasi őrmesterről, aki azzal szórakozott, hogy minden frissen megszállt faluban néhány embert megkorbácsoltatott. Aki akart, beállhatott korbácsolónak. És mindig voltak röhögve jelentkezők. Mások a munkaszolgálatosokat „gardírozó” keretlegények egymást hergelő szadizmusáról, vagy a nyilas suhancok sportból űzött gyilkolásáról meséltek rémes dolgokat. Akkor is a rossz jött elő mindenkiből, az egymáson túltevés gonoszsága.
Olvasom a hírt: a déli határszakaszon a napokban fociultrák, meg jobbikosok járőröztek, menekültekre vadásztak. Ha beléjük botlottak, agyba-főbe verték a szerencsétleneket. A közösségi portálon meg egyre vadabb bejegyzésekkel hergelték őket. „Hajrá srácok! Ez a mi országunk!” – írta valaki, mert szerinte így helyes, így látja az országszerte kihelyezett kék plakátokon is.
Lám, elég néhány, ártatlannak látszó gyűlölködő mondat, és sokakból máris kibújik a gonosz.
